SPICA [스피카] - GHOST [고스트]

Még ha egymásba is futnánk,
Kérlek, sétálj el mellettem...
(Most, egy, két, há ismét, egy, két, há...)
El akarlak feledni.


Nem hiszem el, hogy ennyire makacs vagy.
Folyamatos feltűnsz előttem,
Ahogy a bőr nő a sebekre.
Ismét meg akarsz kaparintani.

Mit tegyek, hogy békén hagyj?
Mihez kezdjek veled?
A filmekben s a könyvekben, az emberek olyna könnyen felejtenek...
Szórakoztatnak a könnyeim?
Ennyire könnyű nőnek tűnök?
Elszámolok háromig, s mire kinyitom a szemem, tűnj el!

Rémálomként akarsz kísérteni?
Ismét el akarod érni, hogy szenvedjek?
(Most, egy, két, há ismét, egy, két, há...)
El akarok menekülni...

Elegem van a fájdalomból.
Mikor fog véget érni?
Miért kapaszkodok még mindig beléd?

Mit tegyek, hogy békén hagyj?
Mihez kezdjek veled?
A filmekben s a könyvekben, az emberek olyna könnyen felejtenek.
Szórakoztatnak a könnyeim?
Ennyire könnyű nőnek tűnök?
Elszámolok háromig, s mire kinyitom a szemem, tűnj el!

Az üres helyedre pillantok,
Miközben minden szürkévé válik.
Miért érezlek egyre jobban és jobban?
A testem megremeg, visszatartom a könnyeimet.
Ne mosolyogj így! Ne gyere a közelembe!
Egy, két, há...

Ne közelítsd meg a szívem, hagyj békén!
Miért nem sikerül semmi úgy, ahogy kellene?
A fájdalmam nem jelent neked semmit?
Én soha nem lehetek boldog?
Elszámolok háromig, s mire kinyitom a szemem, tűnj el!

Mit tegyek, hogy békén hagyj?
Mihez kezdjek veled?
A filmekben s a könyvekben, az emberek olyna könnyen felejtenek.
Szórakoztatnak a könnyeim?
Ennyire könnyű nőnek tűnök?
Elszámolok háromig, s mire kinyitom a szemem, tűnj el!