MC Mong & The Channels ~ E.R [Miss Me or Diss Me]

Mintha álomból ébredtem volna,
Te mutattad meg, hogy élnem kell,
Mikor már az utolsó kortyokat nyeltem a poharamból.

Igen, mikor mindez elmúlik,
Egyetlen percnek tűnik majd.
Ahogy a szavaid is, ez is könnyed lesz,
De az üresség még itt van a szívemben,
A könnyeimet iszom.

Az éjszakai járat elment,
Idegen emberek ülnek mellettem,
Magányos vagyok.
Undorodok arra mosolyogni, ki nem te vagy.


A múltbeli életem után vágyakozni,
Megfelelni mások elvárásainak,
Szembenézni a zavartsággal,
Magyarázkodni, míg a nyelvem el nem kopik,
Undorodok ettől.

Mintha mindig is láncra lettem volna verve,
Hiába próbáltam eloldozni magam...
Te egy csodás lány voltál,
Ezért volt mindez annyira veszélyes.

Te voltál a legragyogóbb rajongóm,
Most pedig gyűlölsz engem.
Ennyi szenvedést okoztam?
Az arckifejezésed kegyetlenül fájdalmas.

Ha neked sincs otthonod,
Ha te is olyan magányos vagy, hogy sírni tudnál,
Ha neked sincs otthonod,
Ha te is annyira fázol, hogy csak reszketni tudsz...

Még ha félre is löksz,
Melletted leszek.
Még ha félre is löksz,
Melletted leszek.

Várni fogok, 
Ezen a szent helyen fogok várni.
Elviselem a fájdalmat, a keserű könnyeket,
Táncolok, s itt maradok,
Mosolygok, s itt maradok.
Az út mentén fogok várni rád,
Ott, ahol utoljára rám mosolyogtál.

Úgy érzem, haldoklok.

Mintha megállt volna a szívem,
Iszonyatos fájdalmat érzek,
Mintha valami éles s hideg tárgyat döftek volna belém.
Itt maradok és várok rád,
A szívem nem tudja elfogadni, hogy elmentél.

Miután a vihar feltámadt, majd eltűnt,
Csak egy üres hely maradt.
Az egyetlen, kit szerettem, nem lélegzik többé.
A szerelmem, a szerelmem...

Az idő túl gyorsan telik,
Az éj sötétjének csapdájába estem,
Te már túl messze vagy,
Hiába próbállak elérni.

Mert még mindig úgy érzem, mellettem vagy,
Mert a szeretett személy egyszer velem volt.

Ha neked sincs otthonod,
Ha te is olyan magányos vagy, hogy sírni tudnál,
Ha neked sincs otthonod,
Ha te is annyira fázol, hogy csak reszketni tudsz...

Még ha félre is löksz,
Melletted leszek.
Még ha félre is löksz,
Melletted leszek.

Várni fogok, 
Ezen a szent helyen fogok várni.
Elviselem a fájdalmat, a keserű könnyeket,
Táncolok, s itt maradok,
Mosolygok, s itt maradok.
Az út mentén fogok várni rád,
Ott, ahol utoljára rám mosolyogtál.

Már nem vagy velem, de még mindig szeretlek, s várni fogok rád.
Ahogy most is, örökké itt várok majd rád.

Mert még mindig úgy érzem, mellettem vagy,
Mert a szeretett személy egyszer velem volt.