D.O [EXO] ~ Scream [외침]
Az ilyen örökkévalóságnak tűnő, megfáradt napokon,
Megpróbálom összetartani a sóhajokkal teli szívem.
Ahogy ma is, holnap is fel fogok kelni,
S igyekezni fogok, hogy túléljem a napot.
Kilátástalan várakozás, üres nevetés,
Semmi sem változik, még ha az idő tova is száll.
A fájdalom, s a sebek a szívemen,
Ezek soha nem fognak eltűnni.
Hallod a kétségbeesett kiáltásunk?
Magunkban kellett tartanunk mindent,
Annak ellenére, amit ki kellett bírnunk.
Még ha sötétség is vett körül ezen a távoli,végtelen úton,
Mindig egymás mellett, kézen fogva haladtunk.
Egy árva fénycsík siklik be ebbe a sötét szobába, az ablakon keresztül.
Remélem, egy nap majd ragyogni fog.
Ha hiszek, remélek, talán valóra válik...
Ez az, amiért várok, s hiszek.
Hallod a kétségbeesett kiáltásunk?
Magunkban kellett tartanunk mindent,
Annak ellenére, amit ki kellett bírnunk.
Még ha sötétség is vett körül ezen a távoli,végtelen úton,
Mindig egymás mellett, kézen fogva haladtunk.
Miért nincsenek válaszok?
Miért kellett némán elrejtenünk mindent ennyi ideig?
Az ilyen örökkévalóságnak tűnő, megfáradt napokon,
Csak a sóhajok tartják össze a szívemet.
Ahogy ma is, holnap is fel fogok kelni,
S igyekezni fogok, hogy túléljem a napot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
-
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése