AoA ~ Under The Street Lights [Miniskirt]

Emlékszel, kedvesem?
Mikor szerettük egymást, az utcai lámpások fénye alatt?
Kedvesem, hiányoznak azok az idők.
Mindegyik, mindegyik.
Menjünk vissza azokhoz a pillanatokhoz!
Az utcai lámpások alatt emlékezek vissza a múltra.
Az ilyen, hideg téli éjeken képtelen vagyok aludni,
Az utcai lámpások fénye alatt gördülnek le a könnyeim.
Nem bírom tovább, a vigaszodra vágyom.


Ahogy a könnyeim elmaszatolják a sminkem,
Egyedül sétálok tovább.
Még ha tudom is, hogy csúf vagyok, gyűlölöm ezt az érzést.
Ma különösképp szeretnék elbújni, mégis miért?
Miért süt rám a Hold fénye ilyen erősen?

Még ha halálosan gyűlöllek is, amiért elhagytál,
Ismét hiányollak.
Kedvesem, szörnyen hiányoznak azok az idők.
Mostanában újra rólad álmodok,
Úgy kelek fel, hogy a te neved szólítom,
Emiatt a gyűlöletes szerelem miatt, én ismét...

Az utcai lámpások alatt emlékezek vissza a múltra.
Az ilyen, hideg téli éjeken képtelen vagyok aludni,
Az utcai lámpások fénye alatt gördülnek le a könnyeim.
Nem bírom tovább, a vigaszodra vágyom.

Az utcai lámpások fénye alatt emlékezem a múltra.

Emlékszem erre a helyre,
Ismerős a látvány, ahogy a halovány fényekre támaszkodom,
Ahogy régen egymásra pillantottunk,
Akkor még nem sejtettünk semmit,
Túl félénkek voltunk.
De semmi baj sem volt azokkal a kínos pillanatokkal.
Őszintén szólva, hiányoznak azok a napok, miket együtt töltöttünk.
Hogy jutottam el ilyen messzire egyedül?
Miért vágyakozok a régmúlt emlékek után?
A szerelem akkora bolondot csinál belőlem...

Még ha halálosan gyűlöllek is, amiért elhagytál,
Ismét hiányollak.
Kedvesem, szörnyen hiányoznak azok az idők.
Mostanában újra rólad álmodok,
Úgy kelek fel, hogy a te neved szólítom,
Emiatt a gyűlöletes szerelem miatt, én ismét...

Az utcai lámpások alatt emlékezek vissza a múltra.
Az ilyen, hideg téli éjeken képtelen vagyok aludni,
Az utcai lámpások fénye alatt gördülnek le a könnyeim.
Nem bírom tovább, a vigaszodra vágyom.

Ez az ördögi kör ismétlődik,
Én pedig rosszul vagyok ettől az egésztől.
Teljesen belefáradtam ebbe a céltalanságba,
Szeretnék végre leállni.
Látni önmagam, egyedül a lámpások fénye alatt...
Hogy lehetek ennyire szánalmas?

Az utcai lámpások alatt emlékezek vissza a múltra.