Roy Kim ~ Thank You [HOME]
Mikor sötétség ölelt körbe,
Mikor nem láttam az utam,
Elérted, hogy jobb emberré váljak.
Mikor magányos voltam,
Mikor nem voltam képes szeretni az embereket,
Elérted, hogy a napjaim jobbá váljanak.
Köszönöm, hogy itt maradtál, attól függetlenül, hogy milyen színt öltött az égbolt.
Köszönöm.
Mikor szomorú voltam, s sírtam,
Mikor a szívem ólomsúlyúvá vált,
Átölelted a vállaimat.
Mikor nem tudtam elaludni,
Mikor ezernyi gondolat kavargott a fejemben,
Mosolyt csaltál az arcomra.
Köszönöm, hogy itt maradtál, attól függetlenül, hogy milyen színt öltött az égbolt.
Köszönöm, hogy az maradtál, ki mindig mögöttem áll egy lépéssel.
Köszönöm, köszönöm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
-
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése