Ahogy a könnyeim hullottak...
Tudtam, véget ért.
Mikor láttam, hogy milyen erőtlenül fordítottál hátat,
Tudtam, te is olyan szomorú voltál, mint én magam.
De ki kell bírnunk, csak így maradhatnak gyönyörűek az emlékeink.
A rövid együttlétünk, a szomorú szerelmünk,
Most mindössze sebek, melyeket könnyeinkkel kell kitörölnünk.
Mindig a szívem legmélyén foglak őrizni,
Megelégszem ezzel a szomorú szerelemmel, hisz emiatt lehettem veled.
Idővel képes leszek elfeledni téged, s mindent,
De egy ideig...tudom, meg fogom könnyezni az emlékeket.
Ahogy behunyom a szemeimet, felidézem az utolsó napunkat.
A szerelmünket, mit magamban rejtegetek, mit még mindig a szívemben érzek.
Még ha most el is temetem az emlékeket.
El kell felednem ezt a hosszú búcsút
Ezt a szomorú szerelmet, mely könnyet csal a szemeinkbe.
Mindig a szívem legmélyén foglak őrizni,
Hisz megelégszem ezzel a szomorú szerelemmel, hisz emiatt lehettem veled.
Még ha el kellene felednem téged, ki kelle törölnöm az emlékeimet, mindent.
Egy ideig...tudom, meg fogom könnyezni az emlékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése