Ismét ugyanonnan, ugyanabból a blogból követtem el fordítást. A kinn élő lány nagyon érdekes témákról ír, s mindenkinek hasznos lehet, ha beleolvas. Már, akit érdekel!:)
A külföldi ufó Japánban - Tekintetek
Rengeteg dolog van, amit szeretnék veletek megosztani Japánnal kapcsolatban, talán már akkor el kellett volna kezdenem összeírni őket, amint megérkeztem.
Miért?
Mert miután éveket töltöttem itt, minden normálisnak tűnik, még az is, ami kezdetben nagyon furcsa volt. Hisz, ha az ember hozzászokik bizonyos dolgokhoz, azok mindennaposak, vagy lényegtelenek lesznek, s minden bizonnyal nem fogsz írni róluk egy blogban.
Az egyetlen dolog, amit soha nem fogsz megszokni, az a bámulás. [ horrori zene a háttérben...]
Tudom, hogy sokan aggódnak azon, hogy fogják a japánok kezelni őket, ha az országba utaznak, s biztos vagyok benne, hogy mindenki hallott ezt-azt, de nem szabad minden hallott szóban megbízni, a legjobb ha saját magatok tapasztaltok!
Persze az egy jó dolog, ha előre kaptok információkat, de azt tartsátok észben, hogy nem biztos, hogy mások tapasztalatai meg fognak egyezni a tiétekkel!
Bámészkodó szemek - MINDENHOL
Ha Japánba érkezel, tudnod kell, hogy meg fognak bámulni, ha nem nézel ki ázsiainak. Milyen intenzíven, milyen gyakran s hogy mennyien fognak bámulni...ez rengeteg dologtól függ.
Én is számítottam arra, hogy megnéznek majd, mikor először csak turistaként érkeztem ide, hisz sokszor hallottam, hogy " a japánok megbámulják a külföldieket".
Még az olyan turistacélpontokon is, mint Kyoto vagy Tokyo. (!)
Igen, az emberek bámulnak, de nem olyan sokat, mint amire én akkor számítottam. Majdnem ki is ábrándultam.
Azonban, ha Japánban ÉLSZ egy bizonyos ideig - s mindegy hol - mindig érezni fogod magadon mások pillantását. Általában a turista ulticélok lakosai hozzászoktak a külföldiekhez, de ez nem jelenti, hogy kevesebbet fognak bámulni.
Én vidéken laktam, ahol nem sok "idegen" fordult meg, így folyton megbámultak, MINDEN NAP. Mikor egy nagyobb városba utaztam, azt hittem, hogy kevesebb érdeklődő tekintettel kell majd szembesülnöm, hisz "nagyobb város, több turista", nem? Érdekes módon, ott gyakran még jobban megbámultak.
Személy szerint ki nem állhatom, ha a központban kell lennem, nem szeretem igazán a figyelmet.
De itt, Japánban mindig mindenki rám figyel, tegyek bármit is, csak azért, mert "más" vagyok. Ráadásul az én esetemben még csak fenn sem áll, hogy "nagyon más" lennék. Nem vagyok se magas, sötétbarna hajam van s sötét szemeim. Voltak, akik japánnak néztek!
Viszont az arcomon még mindig látszik, hogy nyugati vagyok, s nem olvadok bele a tömegbe.
Megérte, hogy az emberek megbámulnak egy nagyon magas embert, hisz szó szerint a japánok felé magasodnak. Még én is megbámultam egy szőke, kék szemű ikerpárt, kik a japán édesanyjukkal beszélgettek a vonaton - japánul. Ez tényleg olyan dolog, amit nem látsz minden nap.
A külföldiek látványa igen megszokottá vált - legalábbis a nagyobb japán városokban, s mégis, MINDIG bámulnak. Amíg nem nézek ki japánnak, fognak is. [ kérhetném a horrorisztikus zenét? ]
Még egy dolog amit észrevettem : Kevesebben bámulnak, ha egyedül vagy! Egyszerűen azért, mert egy személy nem tűnik ki a tömegből annyira, mint egy csoport. Viszont, ha egy csoportban vagy, te sem fogod annyira észrevenni a tekinteteket, hiszen a beszélgetésed elvonja a figyelmed.
Ha minden egyes nap meg kell birkóznod a kíváncsi szempárokkal, több éven keresztül, nos, az nagyon fárasztó. [mosoly...]
Soha nem lazíthatsz, mert mindig lesznek olyanok, akik figyelni fogják minden mozdulatodat, minden áldott pillanatban. Még a vonaton sem aludhatsz - ahogy a többiek is teszik -, mert valaki bámulni fog.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ti sem fogjátok tudni elkerülni ezt. A legtöbb ember szinte azonnal elpillant, ha tekintetetek találkozik [ezzel szemben a kínai emberek tovább bámulnak].
Ezek a dolgok a felnőttekre igazak, viszont a gyerekek már egy teljesen más kategória!
A gyermekek nagyon kitartóak, és roppant bosszantóak ezen a téren, minden egyes nap megbámulnak, s nekik nem elég egy pillantás! MÉG többet akarnak...még a fejüket is egyenesen felém fordítják, hogy jobban megfigyelhessenek. [mosoly...]
Apropó, erről jut eszembe egy idevágó történet.
A Starbucks-ban ültem és a mellettem lévő asztalnál egy japán család foglalt helyet, egy kislánnyal. A kicsi felém fordította a fejét, s egyre csak bámult s bámult...még a kávémat sem tudtam élvezni. [mosoly...]
Vártam, hogy az anyukája majd rászól vagy valami, de ezzel szemben NEM TETT SEMMIT.
Végül megkérdeztem japánul, hogy van-e valami furcsa az arcomon... Egy átlagos lány talán azonnal felfordult volna, de ez a gyerek csak megrázta a fejét s tovább bámult. Iszonyatosan idegesítő volt! Próbáltam annyira elfordulni tőle, amennyire csak lehetett, befejeztem a kávém, majd sietve távoztam.
És igen, a napjaim ilyenek.
De ez még lehet sokkal rosszabb is. Mások megbámulása sértő, nem? Idegesítő s ettől kényelmetlenül érzed magad...de ettől még nem ért igazi sérelem.
Mi van, ha nem csak bámulnak?
Voltak gyerekek, akik rám néztek, majd elkiáltották magukat : Gaijin! [külföldi]
Persze mindenki felém fordult, majd engem figyeltek...[mosoly...]
Azt hiszem van oka annak, hogy a japánok ennyit bámulnak...Soha nem tanították meg nekik, hogy ez egy rossz, durva dolog. Ha megkérdezel egy japán embert, azt fogja felelni :" Azt hittem a külföldieknek ez nem baj. Normális ha a más országokba érkezőket megbámulják, nem?"
Előfordul, hogy a pillantásokat random megjegyzések is kísérik. Szerencsére én eddig kedves szavakat hallottam, de néha még ez is idegesítő...
"Milyen gyönyörű!"
"Milyen magas!"(173 cm vagyok, és soha nem hordok magassarkút!)
" Nézd, egy külföldi!" ( Nézd, egy három fejű majom...)
Az emberek gyakran angolul kezdenek el hozzám beszélni, vagy hirtelen Amerikát hozzák szóba, mert szinte evidens, hogy onnan érkeztem. [Holott NEM]
Hogy birkózzunk meg a pillantásokkal?
Hát, van akit zavar, van akit nem. Ez a napodtól s a hangulatodtól is függhet. Még nekem is van olyan, hogy egy nap nagyon gyűlölöm őket, máskor már észre sem veszem.
Ha nem bánod, ha bámulnak, akkor gratulálok! Meséld el a titkod! [ Mosoly...]
Fogalmam sincs, hogy lehetne ezzel megbirkózni...amiket kipróbálhatsz.
- Bámulj vissza
- Mondj valamit, bármi jó
" Van valami vicces az arcomon? "
" Belém zúgtál? "
" Nem láttál még ufót? "
" Be tudnád fejezni a bámulást? KÉRLEK! "
Eltakarhatod az arcod, elkezdhetsz sírni vagy sikítani vagy egyszerűen vicces arcokat vágni.
Vagy...szerezzétek be ezt :
[ Miért bámulják a japánok a külföldieket? ]
Istenem, de szeretném látni, hogy mit szólnak ehhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése