BTS ~ Rain [ Dark & WILD ]

(Egy esős nap színei Seoul-ban)
A siető autók, a vonagló esernyők töltenek be mindent
Felhős az ég, de a levegő tiszta

(Az eső megáll és pedig megpillantom magam egy tócsában)
Miért állok én itt, ebben a világosszürke háttérben?
Nem is tudom, hogy rengeteg gondolat üldöz-e vagy egyáltalán vannak-e gondolataim.


Már akkor felkelek, mikor Nap felragyog.
Visszafésülöm a hajam a megfáradt kezeimmel
A jegyzettömbömön egy be nem fejezett dal tegnap estéről.
"Ma be fogom fejezni" - behunyom a szemem, s sóhajtok egyet.
Milyen kifogást keressek? Igyekszek kiötleni valamit.

Kinézek az ablakon, s szemem elé tárul a nagy szürkeség
Szürke város, szürke épületek, szürke utak, szürke eső.
Minden lelassult.
A fiatalabb testvérem felébred, de csak visszabeszél.
Kinyitom, majd becsukom a hűtőt, újra s újra
Ez az ismeretlen, üres érzés áramlik át rajtam
Azt hiszem, csak ki kellene mennem, s még esernyőt sem kellene vinnem.
Tisztán hallom, ahogy az esőcseppek verdesik a földet
Elmosolyodok, mert ez a legjobb háttérzene
Kíváncsi vagyok, hány óra lehet.

Egy esős nap színei Seoul-ban
Még mindig nem tudok elaludni, lassan elhalványulok.
Az eső megáll, majd megpillantom magam egy pocsolyában.
Ma még szerencsétlenebbnek érzem magam.

Ez egy esős este, a cseppek kopognak az ablakomon, a szívemen.
Fájó vállal nézem a telefonom, s megpillantom az üzenetet : " Hogy vagy mostanság?"
Egy barátom üzent, s az érzéseim megindulnak.
Beszippantom az eső illatát, kinyújtózom s a fürdőbe igyekszem, majd félálomban nézek a tükörbe.
Nincs senki, kivel találkozhatnék, de kicsit tovább zuhanyzom, mint általában.
Az eső még mindig esik odakinn, nincs hová mennem, de megragadom az esernyőm, majd cél nélkül sétálgatok odakinn.
Mintha az eső azt akarná, hogy vegyem észre a létezését, bemocskolja a cipőm.
Talán az én létezésem is olyan mint az eső?
Ha nem, akkor csak egy olyan valaki vagyok, kit senki sem vesz észre? Ki lehullik, majd tovafolyik?

Egy esős nap színei Seoul-ban
Még mindig nem tudok elaludni, lassan elhalványulok.
Az eső megáll, majd megpillantom magam egy pocsolyában.
Ma még szerencsétlenebbnek érzem magam.

Felébredek, s fájdalmat érzek a testemben, majd kipillantok az ablakon.
Mintha csak tudná, hogy mit érzek, kinn zuhog.
Ahogy figyelem, mint a cseppek végigfolynak az üvegen, érzem, ahogy a könnyek végigfolynak a szívemen.
Ezzel a furcsa érzéssel nézek ki az ablakon, s mintha a saját helyzetem ismerném fel a látványban.
Az eső úgy hull, mintha egy melódia lenne, mely mindent lelassít.
Elkészülök, kinyitom az esernyőm, mely oly ráncos volt, mint az arcom.
Ahogy sétálok, s az eső hangját hallgatom, azon gondolkozok, kiért eshet most.
A hangot figyelem, mely megállíthatatlanul ütközik neki a szürke betonnak.
Minden lelassul.

Egy esős nap színei Seoul-ban
Még mindig nem tudok elaludni, lassan elhalványulok.
Az eső megáll, majd megpillantom magam egy pocsolyában.
Ma még szerencsétlenebbnek érzem magam.

Még ha az eső el is áll,
Még ha a felhők el is vonulnak.
Még mindig itt fogok állni, ugyanott.
Anélkül, hogy bármit mondanék, a világot figyelem.
Itt, hol egy nem túl gyönyörű énemmel nézek szemet.