Egész nap a telefonom figyelem, az üzenetedre várva.
Még aludni sem tudok a haszontalan büszkeségem miatt.
Azt hittem, jól leszek nélküled, hogy minden rendben lesz,
De nem így lett, miért csak érted aggódik még mindig a szívem?
Hogy őszinte legyek, megbántam, hogy elhagytalak,
Egy olyan dolog miatt, mi csak semmiség volt.
Gyere hozzám, s mondd ha te is így érzel.
Miért ilyen feledhetetlen ez a lány?
Hogy érhette el, hogy sírjak utána?
Miért nem tudom elfeledni ezt a fiút?
Egyszerűen nem megy...
Elmondom hát még egyszer, hagyjuk abba a veszekedést!
Azt mondtam, "most tényleg vége" s még a számom is megváltottam.
De a szokásaim s a szörnyű oldalam máris rád hasonlítanak.
Mért ilyen feledhetetlen ez a lány?
Hogy érhette el, hogy sírjak utána?
Miért nem tudom elfeledni ezt a fiút?
Egyszerűen nem megy...
Elmondom hát még egyszer, hagyjuk abba a veszekedést!
Oh, biztos Ő fog hívni először!
Oh, biztos Ő fog hívni először!
Oh, igazából még mindig szükségem van rád.
Mért ilyen feledhetetlen ez a lány?
Hogy érhette el, hogy sírjak utána?
Miért nem tudom elfeledni ezt a fiút?
Egyszerűen nem megy...
Elmondom hát még egyszer, hagyjuk abba a veszekedést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése