Nap mint nap érted élek,
Olyan fájdalommal élek együtt, mi már majdnem a halál.
Nem tudok egyedül elaludni éjente.
Nap mint nap küzdök.
Még mindig nem tudlak elfeledni.
De már nem láthatlak újra.
Követem az utat, mit a szél jelölt ki.
A közös emlékeinken sétálva.
A megállíthatatlanul hulló könnyeim megnehezítenek mindent.
Hisz még mindig szeretlek.
Ne mozdulj, kérlek ne mozdulj.
Maradj itt!
Zuhanok, összetörök.
Ne mozdulj, kérlek ne mozdulj!
Annyira fáj! Kérlek ölelj meg!
Nap mint nap érted élek,
Olyan fájdalommal élek együtt, mi már majdnem a halál.
Nem tudok egyedül elaludni éjente.
Nap mint nap küzdök.
Még mindig nem tudlak elfeledni.
De már nem láthatlak újra.
Minden este megrészegedek, és téged szólítalak, de soha nem felelsz.
Szomorú vagyok, s csak azért élek, mert nem tudok meghalni.
Veled mi van? Annyira hiányzol...
Ne mozdulj, kérlek ne mozdulj.
Maradj itt!
Zuhanok, összetörök.
Ne mozdulj, kérlek ne mozdulj!
Annyira fáj! Kérlek ölelj meg!
Nap mint nap érted élek,
Olyan fájdalommal élek együtt, mi már majdnem a halál.
Nem tudok egyedül elaludni éjente.
Nap mint nap küzdök.
Még mindig nem tudlak elfeledni.
De már nem láthatlak újra.
Késő éjjel az utcán,
Ez a szomorú dal szól.
Miért viselkedik így a szívem? Mit kellene tennem?
Annyira hiányzol...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése