Nem sokára szakítani fogunk.
Úgy érzem, ez az előérzet valósággá válik majd.
Tudom ezt, látom az arckifejezésed, ahogy megrándul a szád széle.
Olyanok vagyunk, mint a lebegő hinták, kedves.
Talán az állandó eső szakít el minket?
Még mindig várom, hogy a szél meglökjön.
Miért nem mondasz semmit?
Megszólalok : " ha ez egy hazugság, fejezd be!"
De a hazugságoknál még jobban gyűlölöm azokat, kik nem tudnak hazudni.
Ilyenek vagyunk, kedvesem,
Mint a szélben lebegő hinták.
Egyre csak elhaladunk egymás mellett,
Holott ugyanazon a helyen állunk.
Még mindig várom, hogy a szél meglökjön.
A város szélén, egymás kezét fogjuk,
Elrejtőzve az éjszakában, hisz már nincs hová visszatérnünk.
Ilyenek vagyunk, kedvesem,
Mint a lebegő hinták.
Talán az állandó esőzés szakít el egymástól?
Igen, mondd, ha így van!
Olyanok vagyunk, akár a lebegő hinták.
Elhaladunk egymás mellett, s soha nem keresztezzük a másik útját.
Még mindig várom, hogy a szél meglökjön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése