Szörnyű vagyok ebben...hol is kezdjem?
Nézz csak rám, össze vissza hadoválok,
Semmi értelme ennek.
Még annyit sem tudok kimondani, hogy
" Ne hagyj el!"
Ettől pedig csak még idegesebb leszek.
Bocsáss meg...
Mondd el még egyszer,
Mondd még egyszer, hogy örökre elmész.
Ha képes vagy a szemeimből olvasni, akkor nem teszed ezt velem.
Mondd el még egyszer!
A szavak nem hagyják el a számat.
Ne beszéljünk ilyen könnyedén a szakításról,
Ne akard megállítani a szívem!
Az arcod, a tetteim, a szemeid...
Ne hagyd, hogy ezek elvesszenek!
A szavaim, a tetteim, a szokásaim...
Mind hozzád kötődnek.
Próbáltam visszatekinteni, de még mindig nem értem mi történt,
Mit rontottunk el?
Ahogy minden elmúlt, hozzám jöttél.
Most pedig elhagysz, én pedig csapdába esve szenvedek.
"Kérlek ne menj" - képtelen vagyok kimondani!
Elveszítelek a szemem elől...
Bárcsak megállna az idő!
Minden nap visszaemlékszem,
Így megpróbálom meggyógyítani a szíved.
Szeretném visszaforgatni az időt,
Visszatérni oda, ahol minden kezdődött,
Mikor még mosolyogtál.
Tic tock meg fogok őrülni,
A bájos szemeid, a lopott pillantások...
A szívem már nem képes érezni, még mindig téged üldözlek.
Miért érzek egy áthatolhatatlan folyót köztünk feszülni?
Még, ha el is veszítem mindenem, megpróbálok átjutni rajta.
Nézz rám!
Igazából, szörnyen félek.
Ha nélküled kell elaludnom...
Tic tock meg fogok őrülni,
A bájos szemeid, a lopott pillantások...
A szívem már nem képes érezni,
Lassan teljesen összetörök.
Azt hiszem többé nem fogom tudni kinyitni a szemem.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése