Már annyi ideje történt...
Az ég tele volt felhőkkel.
Már annyi ideje történt...
A szél még mindig nem támadt fel.
Most ismét egyedül találtam magam, a szakításunk után...
Még mindig vannak percek, mikor fájdalommal gondolok vissza rád.
Már nem tartjuk a kapcsolatot, de talán így jobb is.
De akaratlanul is visszajátszom a közös emlékeinket.
Szüntelenül arra várok, hogy mikor leszek képes mosolyogni ismét,
Mikor hagyhatom magam mögött a szomorúságot.
Most ismét egyedül találtam magam, a szakításunk után...
Még mindig vannak percek, mikor fájdalommal gondolok vissza rád.
Már nem tartjuk a kapcsolatot, de talán így jobb is.
De akaratlanul is visszajátszom a közös emlékeinket.
Szüntelenül arra várok, hogy mikor leszek képes mosolyogni ismét,
Mikor hagyhatom magam mögött a szomorúságot.
Most ismét egyedül találtam magam, a szakításunk után...
Még mindig vannak percek, mikor fájdalommal gondolok vissza rád.
Már nem tartjuk a kapcsolatot, de talán így jobb is.
Talán, sok év elmúltával, az emlékek még mindig velem maradnak,
De, talán képes leszek újra szeretni.
Majd akkor ismét mosolyoghatok,
Egy mindent átjáró mosollyal.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése