AAA ~ Aitai Ryuu ~ magyar fordítás

Már nincs visszaút, de nem ért véget minden ezen a földön,
Mi ketten idővel képesek leszünk tovább haladni.
A ujjaim közt tartom a telefonom, mintha csak a te kezed lenne,
De soha nem leszek képes kifejezni, mit irántad érzek.

A szavak, miket szeretnék kimondani, közhelyesek,
Mégis, a kezeim megremegnek, ha csak rájuk gondolok.
Lehajtott fejjel hazudok, miközben a szavak szinte kavalkádot alkotnak a fejemben,
Mégis ismét megfékezem őket.
Hagyom, hogy a napok egyre csak teljenek,
Miközben nem tudok rendet tenni az érzéseim között,
Holott elég volna, ha behunynám a szemem.


Olyan, mintha ez az egész egy álom lenne,
A forróság elönt, ha melletted lehetek.
Mindegy merre járok, még ha késő éjszaka is van, csak rád gondolok.

Megpróbálom egy szóban megfogalmazni az okait annak, amiért látni szeretnélek,
De ismét meghátrálok.
Miért ennyire nehéz kimondanom, hogy egyszerűen hiányzol?

Ha mellettem vagy, legyőzhetetlennek érzem magam,
Nincs mitől félnem többé.
De mikor egyedül vagyok, csak a te hangod szeretném hallani.

Miattad, még erősebbé fogok válni,
S szembe fogok nézni minden változással.
De mikor összetörök és sírok, csak a te mosolyod szeretném látni.

Az ok, amiért látni szeretnélek, az, hogy szeretlek.
Hogy ezt miért nem tudom elmondani neked? Félek, hogy mindennek vége lesz.

Senki sem tudja ezt megállítani, még akkor sem, ha a találkozásunk egy véletlen volt.
Ahogy előre haladunk az időben, lassan elérkezünk a visszafordíthatatlan ponthoz,
Én pedig azon kapom magam, hogy szeretnék egy hozzád méltó emberré válni.

Csendben ülök a szobámban,
Idegesít bármit is teszek,
A térdem átölelve sem tudok aludni,
Mindössze azért, mert szeretném hallani a hangod.

Miattad váltam gyengébbé,
Nem vagyok képes egyedül járni az utam.
De soha nem fogom ezt tudatni veled,
Mindössze azért, mert szeretném látni a mosolyod továbbra is.