A virágok még az Antarktiszon is nyílnak,
A halak még a Szaharában is énekelnek.
Ha még mindig ugyanaz vagy, mint régen
Csak az időt hibáztathatom...
A szemeim megteltek fagyos könnyekkel,
A füleim megteltek a hazugságokkal.
Ha azt mondom, még mindig ugyanaz vagyok,
Hagyni fogom, hogy ez az abszurd élet tovább folytatódjon.
Hagyd, hogy a kapcsolatunkat elnyelje a szél,
Hagyd, hogy a találkozás reménye csak egy álom legyen,
Hagyd, hogy az összes megbánás a múlté legyen...
Hogy találhatom meg a holdfényt, ha az ég minden pillanatban változik?
Ne mondd, hogy még mindig ugyanúgy szeretsz!
Ez az állandóan változó világ csalódottá fog válni...
Tégy úgy, mintha már nem ismernél,
Ne engedd, hogy féljek az elválástól.
Hagyd, hogy az összes megbánás a múlté legyen,
Hagyd, hogy minden pillanat a múlté legyen,
Hagyd, hogy feledjek,
Hagyd, hogy éljem az életem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése