A kezdetben olyan édes voltál, természetesen vonzódtál hozzám.
Mellém léptél, s azt suttogtad, szeretnéd, ha ez örökké tartana.
Tudtam az esélyem elérkezett.
Mi a szerelem? Mi?
Most valami olyasmi, mit a Vörös Óceán.
Ismét megszegem a saját szabályaim,
De tudod te is, hogy ez kezd unalmassá válni.
Még ah egy kicsit meg is sérülsz, nem érdekel.
Akarsz engem, belém estél, megőrülsz értem!
Nem menekülhetsz, magamba zárlak.
Akarsz engem, belém estél, megőrülsz értem!
Nem menekülhetsz, magamba zárlak.
Az átható pillantásom szinte megfagyasztja a gondolataid.
Ez nem lehetek én, hisz nekem kőből van a szívem!
Itt az ideje, hogy dönts.
Végighalad a vénáidon, át az egész testeden, ez az én ragyogásom.
Végül elkezdődött, ez az én átalakulásom.
Ez is szerelem, nem?
Akarsz engem, belém estél, megőrülsz értem!
Nem menekülhetsz, elkaplak s magamba zárlak.
Akarsz engem, belém estél, megőrülsz értem!
Nem menekülhetsz, elkaplak s magamba zárlak.
Az első csókunk valahogy új, erősen magával ránt.
A második csók felmelegíti a szíved, szinte fel akar robbanni.
Igen, elkaptalak, s ezt te is tudod.
Igen, gyerünk, gyerünk, elkaptalak!
Még álmaidban is én irányítalak a varázslataimmal,
Már megint rám vágysz...
Elkaptalak s magamba zártalak.
Igazán ördögi vagyok, még levegőt sem kapsz majd, ha ez megtörténik.
Milyen élvezetes is, hisz elkaptalak, s magamba zártalak.
Akarsz engem, belém estél, megőrülsz értem!
Nem menekülhetsz, elkaplak s magamba zárlak.
Akarsz engem, belém estél, megőrülsz értem!
Nem menekülhetsz, elkaplak s magamba zárlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése