Rettegtem, hogy felüljek a repülőre, melyet szerelemnek hívnak...
Már tudom...hamarosan lezuhanunk.
Ez az egyre erősebb érzés elnémíthatatlan.
Nem állíthatnak meg bennünket...
Merre menjünk?
Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy veled akarok lenni.
Elhagyva a magas épületeket, a látóhatár felé haladva, úgy érzem túláradnak az érzéseim.
A légáramlat megráz, behunyom a szemem, megfogom a kezed.
Szállj fel velem erre a járatra, melynek neve : Szerelem. (2x)
Ez a repülő az eget hasítja keresztül,
A széllel játszva kanyarog,
A felhők között lépdel...
Lehet ugyan, hogy lezuhanunk egyszer, de bízom benned, az egyetlen csodában, az egyetlen emberben akinek a kezeit szorítom.
Mikor kinyitom a szemem, lezuhanunk majd az öres útra, elveszítve az össze szívdobbanásunkat.
Nem tagadhatjuk tovább...köztünk vége mindennek.
Ha továbbra is küzdönk a gravitációval, visszatartva a lélegzetünk... mi marad végül?
De míg véget nem ér az utunk, majradj velem!
Szállj fel velem erre a járatra, melynek neve : Szerelem. (2x)
Ez a repülő az eget hasítja keresztül,
A széllel játszva kanyarog,
A felhők között lépdel...
Lehet ugyan, hogy lezuhanunk egyszer, de bízom benned, az egyetlen csodában, az egyetlen emberben akinek a kezeit szorítom.
Extázis, szállunk a magasban, a magasban...
Csak a mértéktelen öröm ami átjár...
Zuhanunk, zuhanunk...de bízom a szerelmünkben.
Ez a repülő az eget hasítja keresztül,
A széllel játszva kanyarog,
A felhők között lépdel... de bízom benned, az egyetlen csodában, az egyetlen emberben akinek a kezeit szorítom.
Szállj fel velem erre a járatra, melynek neve : Szerelem. (2x)
Ez a repülő az eget hasítja keresztül,
A széllel játszva kanyarog,
A felhők között lépdel...
Hiszek a sorsban, hiszek az örökkévalóságban, az egyetlen emberben akinek a kezeit szorítom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése