Azokon a régi napokon, milyen esetlenek is voltunk.
A félénk első szerelem!
Az emlékeimben még mindig szeretlek.
Hogy vagy most?
Még mindig mosolyra fakasztasz.
Milyen sok idő eltelt,
Mennyi minden megváltozott...
A bőröm, a ráncaim,
De még mindig nem tudlak feledni!
Rengeteget változtam.
Hogy vagy most?
Tényleg kíváncsi vagyok.
Rád gondolok, így nem tudok aludni.
Miért is voltam olyan ideges, mikor megfogtam a kezed?
Te is emlékszel azokra a gyönyörű napokra?
Milyen fiatalok is voltunk!
Nagyon fiatalok.
Szeretlek, nagyon kedvellek.
Az emlékeimben még mindig élsz.
Talán el kéne felednem, de nem is tudom...
Még mindig hiányzol kedvesem.
Hiányzol!
Te voltál mindenem.
Azokon a régi napokon, milyen esetlenek is voltunk.
A félénk első szerelem!
Az emlékeimben még mindig szeretlek.
Hogy vagy most?
Még mindig mosolyra fakasztasz.
A levelek, miket a parkban adtunk át egymásnak,
A 486 jelentése az éjféli üzenetekben...
A felforrósodott telefont tartani a fülemnél, hogy halljam, ahogy nkem énekelsz,
A félénk szerelmi vallomásod...
A szívem egy része még mindig érted dobog.
Szeretlek!
Azokon a régi napokon, milyen esetlenek is voltunk.
A félénk első szerelem!
Az emlékeimben még mindig szeretlek.
Hogy vagy most?
Még mindig mosolyra fakasztasz.
Útra akarok kelni,
Útra akarok kelni...
Vissza a múltba, ahol még szerettük egymást.
Menjünk vissza
Menjünk vissza
De, mint a régi fényképek,
Az ígéretünk is megfakult az idő múlásával.
Azok a napok olyanok voltak mint az álmok.
Örökké megőrzöm őket.
Emlékszem azokra a régi napokra, és mindig hálás leszek ezekért az emlékekért.
Annyira szépek voltunk...
Azokon a régi napokon, milyen esetlenek is voltunk.
A félénk első szerelem!
Az emlékeimben még mindig szeretlek.
Hogy vagy most?
Még mindig mosolyra fakasztasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése