Ne légy szomorú, nem vagy egyedül!
Mindig te voltál számomra a fény!
Fogd meg a kezem, támaszkodj rám,
mindig erőt adok majd neked!
Mindig mellettem álltál, ha küzdöttem,
Gyengéden eljöttél, és megcsókoltál.
Magadhoz öleltél, akár egy csoda!
Soha nem éreztem még ilyet azelőtt.
Neked is nehéz néha?
Te is szomorú vagy, ha rád tör a magány?
Mikor a fénypontok egyesével hunynak ki...
Én majd ragyogok neked.
Ne légy szomorú, nem vagy egyedül!
Mindig te voltál számomra a fény!
Fogd meg a kezem, támaszkodj rám,
mindig erőt adok majd neked!
Annyi álmod volt, és mikor ideges lettél,
Egy csodáért imádkoztál, hogy segítsen ki a nehézségekből!
Még soha nem láttalak, hogy meginogtál volna a hideg szélben.
Már régóta nyomod el magadban?
Miért hajtod le a fejed szavak nélkül?
Mikor az emberek egyesével hagynak majd el,
Én nekem fogok ragyogni!
Ne légy szomorú, nem vagy egyedül!
Mindig te voltál számomra a fény!
Fogd meg a kezem, támaszkodj rám,
mindig erőt adok majd neked!
Mindig erőt adtál,
Mindig hittél bennem,
Mikor mindenki azt mondja, add fel...
Én leszek az egyetlen támaszod.
Ne légy szomorú, nem vagy egyedül!
Mindig te voltál számomra a fény!
Fogd meg a kezem, támaszkodj rám,
mindig erőt adok majd neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése