Még egy kis időt sem hagytál, hogy felkészüljek...
Egyszerűen csak az aggodalom jeleit éreztem.
Így jelentél meg az életemben, meglepve engem...
Ezek után, nem tudtam többé uralni az érzelmeim.
Hiába vártalak már rég, szinte eszméletlenné váltam a sokktól...
Aztán ismét eltűntél az életemből...
Nem maradtak levelek, semmi más csak az emlékek.
Már csak az emlékeim tengerében létezel...
Az álmaimban, a szívemben és a dalaimban.
Már csak az emlékeim tengerében létezel...
Az álmaimban, a szívemben és a dalaimban.
Még mindig emlékszem, ahogy egymás mellett sétáltunk a zsúfolt sikátorokban...
Bár szinte idegenek voltunk, egyből éreztük amit a másik is.
Egy pillantás, egy szívdobbanás...
Egy váratlan boldogság, mely olyan,
Mintha egy álom vált volna valósággá,
Magává az életté...
Már csak az emlékeim tengerében létezel...
Az álmaimban, a szívemben és a dalaimban.
Már csak az emlékeim tengerében létezel...
Az álmaimban, a szívemben és a dalaimban.
A világ hatalmas, igaz?
Akkor miért épp veled kellett találkoznom?
Lehet, hogy ez volt a sors fintora?
Lehet, hogy ez volt az ég akarata?
Már csak az emlékeim tengerében létezel...
Az álmaimban, a szívemben és a dalaimban.
Már csak az emlékeim tengerében létezel...
Az álmaimban, a szívemben és a dalaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése