Elbúcsúzok tőled,
az egyetlentől aki szeretett,
az egyetlentől, akit szerettem.
Elbúcsúzok tőled,
az egyetlentől aki szeretett,
az egyetlentől, akit szerettem.
A lemenő napot figyelve könyörgök:
" Bár ne hagynál el...az éj sötétje eljön értem."
De minél erősebben imádkozom, annál gyorsabban huny ki a nap fénye.
Most egy másik elveszett léleknek ragyog,
Így egy másik lány mosolyoghat...
És mivel a hold fénye túl gyönyörű,
Félek megvilágítja a sebeimet.
Nincs szükségem kegyes hazugságokra,
Ha hazudni szeretnél...akkor az igazat hazudd.
Miután magamhoz öleltem a szavaidat,
A tetteid mélyen megsebeztek.
Megöleltél, megfogtad a kezem, együtt sétáltunk,
De...holnap már elválunk, egyetlen szó nélkül.
A reszkető hátadra fektettem a tenyerem
Mégis egy maszkkal az arcodon, mosolyogva fordultál felém.
Folyton ezt ismételtük...
De itt, a végén már nincs tovább.
Hogy továbbra is eljussanak hozzád az érzéseim...
Továbbra is éreznem kéne.
Tudom, tudom...
De már nem tudok megállni.
Nem tudom, hogyan kell.
Nincs szükségem kegyes hazugságokra,
Ha hazudni szeretnél...akkor az igazat hazudd.
Elbúcsúzok tőled,
az egyetlentől aki szeretett,
az egyetlentől, akit szerettem.
Elbúcsúzok tőled,
az egyetlentől aki szeretett,
az egyetlentől, akit szerettem.
A szemeidbe nézve tudom,
Nem mondasz majd semmit.
Így megcsókolom az arcod, ahogy elalszol.
Ezek után elmegyek egy szó nélkül,
Még lábnyomokat sem hagyok majd.
Ahogy a hó elolvad...felejts el.
Te, ki szerettél,
Te, kit szerettem...
Én, akit szerettél,
Én, aki szeretett...
Hó, kérlek ne állj meg, ess tovább!
Míg az utunk, min közösen jártunk el nem tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése