Napnyugtakor, az égre nézek.
Az éj a te városodra is leszáll.
A legkisebb botlására is megremeg a szívem.
Még mindig a régiek vagyunk.
Szeretném hallani a hangod!
A táskám mélyére nyúlok a telefonomért.
Az oldalak között lapozgatok,
majd a neved tárcsázom.
Még esetlenek vagyunk...
De nem baj, jóra fordul majd a dolog.
Ebbe a véget nem érő filmbe nemsokára visszatérsz te is.
Szeretnék még több feledhetetlen emléket.
Az igazság az, hogy az emberek nem tudják kimondani amit nagyon szeretnének.
A szívem megremeg,
Szeretnék több bátorságot gyűjteni,
Hogy megoszthassam az utam, veled.
Mindegy milyen nagy az emlék,
Nekem a legkisebb érzések számítanak.
Magányosak vagyunk,
nem tudva, hogy a holnap eljön.
Számtalan éjt éltünk meg, mire felnőttünk.
De ez a kedvesség soha nem fog megfakulni.
Fogjuk meg egymás kezét újra!
Még esetlenek vagyunk...
De nem baj, jóra fordul majd a dolog.
Ebbe a véget nem érő filmbe nemsokára visszatérsz te is.
Szeretnék még több feledhetetlen emléket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése