Koreai szellemtörténetek

Gondolkoztatok már, hogy miért  hosszú hajú, fehér ruhás lányok ijesztgetik a közönséget a legtöbb koreai horrorfilmben? És azon, hogy miért hófehér mindegyikük arca? És vajon miért kísértenek rendre iskolákban?

A koreai szellemek ( gwishin) általában olyan lelkek, melyek nem tudtak átkelni a túlvilágra, harag, vagy igazságtalan események áldozatai, kik nem tudják elhagyni e világot, míg dühük le nem csillapodik.

A leghíresebb koreai szellem a "szűz lány szelleme" ( choenyo gwishin). A hagyományok szerint élő
Koreában leánygyermeknek születni, és akként élni nehéz volt. A lányok elsődleges dolga az volt, hogy megtanulják tisztelni apjukat, (megházasodjanak)  férjüket, fiúkat. Ez jelentette az életük célját. Ha ezt nem tudták teljesíteni, akkor nem hagyhatták el a világot, és bolyongásra voltak ítélve.

A fehér hanbok melyen a gwishin visel sobok néven ismeretes. Ez egy hagyományos gyászruha. (sok újkeletű filmben már csak egyszerű fehér ruhaként jelenik meg). A hajat leengedik, mivel nem házasodott meg a lány, nem volt hozzá joga, hogy felköthesse.
Bár létezik férfi változata is ( chonggak gwishin), mégis a női karakterek népszerűbbek.
Régen a sámánok az ilyen lelkeket haláluk után megházasították, és két ilyen kóborló lelket egyé változtattak, hogy békében nyugodhassanak. Másutt a templomok mellett temérdek szobor lelhető fel, ahol ételt lehet áldozni az elveszett lelkeknek.

A következő "szellemcsoport" a vízi szellemeket foglalja magába. A mul gwishin egy vizi szellem, olyan magányos lélek, ki vízben lelte halálát. Nem szeretnek egyedül lenni a hideg vízben, így megragadják az úszó embereket, és magukkal húzzák őket a fenékig.
A koreai nyelvben, és kultúrában a mul gwishin taktika igen ismert. Ez magyarul valami olyasmit jelenthet "nem viszem el egyedül a balhét".

Egy másik ismert szellem a gumiho, a kilenc farkú róka. Gumiho egy 1000 éves rókaszellem, aki ha jól viselkedik feljuthat a mennybe, a Jáde császár palotájába, az ég uralkodójához. De ez  nem igen történik meg, hisz a gumihok gyakran gyönyörű nők képében jelennek meg, és a férfiakra vadásznak.
A koreai horror filmek általában negatív szereplőként jelenítik meg a gumiho-kat, azt állítják, emberi májat esznek, hogy igazi emberré válhassanak.
Más romantikusabb verziók szerint, ha egy gumihonak sikerük férjhez mennie, és 100 napig eltitkolnia kilétét, emberré válhat.
A 2010-es "My girlfrien is a gumiho" című dorama ezt a kellemesebb verziót dolgozta fel. ( Imádom ezt a filmet, komolyan mindenkinek meg kell néznie!:D)


Észrevettétek már, hogy milyen sokáig maradnak a diákok az iskolában? Néha még éjszaka is. Ezt ők " éjjeli ingyen tanulásnak" hívják. Ez kb. annyit jelent, hogy éjfélig az iskolában ragadnak. De még ha ott is maradunk ez nem jelenti, hogy az suli teljes díszkivilágításban pompázik majd. Ott vannak a sötét folyosók, a biológia termek furcsa tárgyai, a zeneterem érintetlen hangszerei, a pincék, és még ki tudja mik.
Sajnos az iskolák hosszú történetében szerepelnek öngyilkosságok is. Szomorú történetek százai lengedeznek az épületek falai között. Megkeseredett lelkek bújnak meg egy-egy sötét sarokban. Minden iskolában egy kicsit máshogy, és mégis ugyanúgy.
Ezek a történetek alapot adtak rengeteg horrorfilmnek, ahol ismételten hosszú hajú lányok jelentek meg, ám kivételesen egyenruhát viseltek.
A középiskolák szellemei elveszett lelkek, ám az általános iskolában lakozók egy kicsit mások. A gyerekek ártatlanabbak, a félelmeik forrása egy valamivel másabb.

A koreai általános iskoláknak vannak híres történelmi szereplőkről mintázott szobraik. Az egyik leghíresebb talán az "olvasó gyermek". És persze a szobor az éj közepén életre kel, és mászkálni, leskelődni kezd az iskola területén.
   Egy másik ijesztő alak a gyermekek számára a mártír Yoo KwanSun. Yoo 17 éves volt, mikor letartóztatták, és börtönbe vetették a japán megszállás idején, mert részt vett a tiltakozást kifejező függetlenségi mozgalomban. Kínzások sorozata után halt meg a börtönben, és mélységes tisztelet övezi.
Azonban ezek a tények néha ijesztőek a gyermekek számára, bár tudják, hogy fontos alakja volt a történelmüknek. Sok osztályteremben a falon lóg a portréja, vagy az udvaron áll a szobra, emlékeztetve mindenkit a múlt eme sötét foltjára.
Nem meglepő hát, hogy sok legenda szövődik személye köré. Az egyik : Március elsején ( a függetlenség napján) A szobor járkálni kezd az éjszaka közepén, és fennhangon kiáltozza : Koreai függetlenség mindörökké!
A portréja pedig mozogni kezd, a saját nevét kiabálja, és ha fejjel lefelé nézed meg a képét, láthatod a szenvedésének változatait.

Egy modernebb szellemhistória pedig: Jayuro gwishin.
Ennek a jelenésnek meglepően sok tanúja akad.
A jayuro a Goyangot és Pajut összekötő út egy része, mely igen forgalmasnak mondható.
Az út a Han folyó mentén halad, és mivel gyakran lepi el mély köd, sok  legenda lengi körbe, hisz rengeteg ott az autóbaleset.Néhány balesetnek megtalálják az okát, néhánynak nem.Sokan, mikor ezen asz útszakaszon vezetnek egy az út szélén álló fiatal hölgyet pillantanak meg, ki mintha napszemüveget viselne. Mikor közelebbről figyelik meg a lányt, észreveszik, hogy nem napszemüveget visel, hanem mind a két szemét kiszúrták, és szemgödrei üresen merednek az illetőre.

Egy újabb hasonló történet egy taxisofőrről szól, ki felvett egy fiatal lányt, és megkérdezte hová viheti. A címet bepötyögte a GPS-be majd csendben figyelte az utasításokat. Mikor azonban megérkezett, csodálkozva pillantott hátra az utasára, aki eltűnt. Egy temetőben álltak meg. A lány hazaért.

Egy igen közeli kísértet: A fürdőszoba szelleme!
Volt már valaha szerencséd egy régi (pottyantós) WC-hez, vagy árnyékszékhez? Nekem egyszer gyermekkoromban sikerült ilyenen ülnöm, és tényleg rémisztő. Messze a háztól, sötét, szűk.Nem csoda, hogy néhány szellemet ide is telepített a koreai fantáziavilág.

Egy modernebb verzióban: Általában az iskolában, vagy az irodákban jelennek meg, ahol éjszakába nyúlóan tanulnak, dolgoznak az emberek. Ha kimész könnyíteni magadon, a szellem a plafonról leereszkedve "megcirógat" a hajával.

Létezik egy városi legenda stúdió szelleméről. A hangja véletlenszerűen felbukkan a felvételeken,néhol látni vélik a stáb tagjai között. Előfordult már, hogy egy-egy énekes lemezéről is pletykálták, hogy hallani lehetett rajta ilyen hangokat, de ez több mint valószínű, hogy csak marketing fogás.

Rengeteg történet van, és felsorolni mindet szinte lehetetlen. De van egy, mely igen "népszerű" a gyermekek körében. Egy kisgyerekről szól, ki édesanyját hívogatja, de az nem felel.

" Anya! Anyaaaa! ANYAAAA!"

Az anyuka hirtelen szembefordul a gyermekével.

" Anya, már vagy ezerszer szólongattalak! Miért nem válaszoltál?"

Egy sunyi mosoly jelenik meg az anya arcán, majd válaszol:

" Úgy nézek ki mint az anyukád?"