Mint egy puzzle darabka...
A helyemet keresem, ahová tartozok!
De az álmomnak ez a hely nem felel meg!
Kinek a kedvéért kéne tovább haladnom?
Miért sétálok egyáltalán tovább?
Egyetlen válasz nem létezik egyetlen kérdésre sem.
Hisz nem én vagyok az egyetlen, ki ilyen határozatlan...
Egy nap mindenki sebei, és fájdalma begyógyul.
Sőt ez válhat az erőnk forrásává is!
A sors irányít bennünket,
Mikor az egyetlen, igaz álmunkat a szívünkbe véssük.
Akkor fogjuk először érezni, hogy "megérkeztünk".
A szárnyaim után kutatok, hogy eljussak a fénybe melyre úgy vágyok.
A kezeimmel már majdnem elérem a holnapot, mely még álomban szunnyad.
Addig fel sem ébred, míg el nem érem!
Ébredjünk fel a csendes magányunkból, és szálljunk egyenesen a Nap felé!
Nem számít, van-e tervünk,
Egyszerűen hinnünk kell magunkban!
Mikor behunyom a szemem, érzem, a könnyeim kicsordulni készülnek...
Így inkább összeszedem minden bátorságom!
Akár egy legenda is születhet belőlünk!
Szeretnék hinni ebben.
Egy olyan jövőben fogunk élni, amilyenben szeretnénk!
Olyanban amilyet a múltunkban formáltuk!
Most már tudjuk, hogy nem tehetünk semmit a félelem ellen,Egyszerűen el kell fogadnunk, mintha csak ez lenne az egyetlen jele egy új kezdetnek!A sors irányít bennünket,
Mikor az egyetlen, igaz álmunkat a szívünkbe véssük.
Akkor fogjuk először érezni, hogy "megérkeztünk".
A szárnyaim után kutatok, hogy eljussak a fénybe melyre úgy vágyok.
A kezeimmel már majdnem elérem a holnapot, mely még álomban szunnyad.
Addig fel sem ébred, míg el nem érem!
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése