Az álmok véget értek.
Erkölcstelenség már a leghalványabb hangokat is elnyomja.
A helyszínen, ahol a hazugságok végtelensége elhomályosítja
a fennmaradó emlékeket.
Ezen a helyen, ahol a szavak egy
hosszú körben kapcsolódnak össze,
Ezen a helyen, ahol a napok tovaszállnak,
Egy elhalványult imádság száll a tenger felé.
Gyönyörű fény, egy cseppnyi rútság.
Az elhalt érzelmek rohannak a némaság felé.
Az eső lassan beleolvad a bőrömbe
Lassan.
Lágyan, mélyen...mintha csak
kutatná az ideák lényegét.
Igen, egy nap te is széllé válsz majd.
Tudnom kellett volna...
Gyönyörű fény, egy cseppnyi rútság.
Az elhalt érzelmek rohannak a némaság felé.
Az eső lassan beleolvad a bőrömbe
Lassan.
Lágyan, mélyen...mintha csak kutatná meghasadt valóságot,
az elvesző tengereket.
Mintha meg akarná érteni a tehetetlenséget,
Gyászolt aznap.
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ... -
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése