Ha csak rád pillantok, a könnyek szöknek a szemembe.
Nem lenne szabad rád néznem, vagy megérintenem téged.
Tényleg szeretlek, őrülten hiányzol.
De tudom... mi soha nem lehetünk együtt.
Próbálom eltitkolni az egészet,
Mintha csak egy hazugság lenne.
De nem tudok mit tenni,
A szívem érted dobog.
Ki vagy te, hogy a szívemben ilyen zsibbadt érzést kelts?
Az a személy, ki hiányzik...
Azt hittem, ha elégetem az emléked a szívemben, el foglak feledni.
De alakod, még mindig ragyova tűnik fel szemem előtt.
A személy, ki megsebezte a szívem...
Gyűlöllek, de mégsem tudlak elfeldni.
Így a könnyeim lassan a szívem törött darabjaira csordogálnak.
Ha megpróbálnálak megközelíteni, eltűnnél a szemem elől.
Ha még jobban szeretnélek, a fájdalom csak nőne a szívemben.
Győzködöm magam, hogy véget kell vetnem mindennek...
El kell hogy felejtselek...
Próbállak kitörölni, de ez nem olyan egyszerű...
Az a személy, ki hiányzik...
Azt hittem, ha elégetem az emléked a szívemben, el foglak feledni.
De alakod, még mindig ragyova tűnik fel szemem előtt.
A személy, ki megsebezte a szívem...
Gyűlöllek, de mégsem tudlak elfeldni.
Így a könnyeim lassan a szívem törött darabjaira csordogálnak.
Győzködöm magam, hogy isővel mindent elfeledek majd,
Hogy minden rendbe jön...
A személy, kit hiányolok...
Még ha oda is adom mindenem, ha el is veszítek mindent...az egyetlen személy a szívemben...
A személy, kit a síron túl is szeretni fogok...te vagy.
Ha ez a szerelem, nem foglak tudni elfeledni.
Az életem a reménnyel szívemben fogom élni... melletted...
Miközben te semmiről sem fogsz tudni.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése