Minden egyes lélegzet vételemmel,
A kínzó fájdalom melyet nem bírok tovább elviselni, megtölti tekintetem.
Az emlékeink, akár a láz, égetnek minden pillanatban.
Nem fogom újra megtenni...
nem nézek vissza többé.
A fájdalmas sebeim, melyeket újra, és újra feltépsz...
Nem gyógyulhatnak be, hiába próbálom feledni őket.
A szívem egyre csak fáj, újra és újra.
A szavak, melyeket nem tudtam elmondani...
Azok a szavak...
Ma este nem vagyok képes kiejteni a neved.
A nyugalom melyet elnyelt a szívem, mély fájdalmat okoz.
Egy nap, mikor egyé válok a széllel, mely körbejárja a világot,
Kiáltani fogom a neved, kiáltani fogom a neved.
A fájdalmas sebeim, melyeket újra, és újra feltépsz...
Nem gyógyulhatnak be, hiába próbálom feledni őket.
A szívem egyre csak fáj, újra és újra.
A szavak, melyeket nem tudtam elmondani...
Az eső nem áll el,
Még ha imádkozom is az éghez,
Még álmaimban sem, egy pillanatra sem.
Nem vagyok képes visszatérni.
A kép, mely bennem él, folyton rád emlékeztet...
Ne gyűlölj...ne törölj ki...
Egy nap...
Nem gyógyulhatnak be, hiába próbálom feledni őket.
A szívem egyre csak fáj, újra és újra.
A szavak, melyeket nem tudtam elmondani...
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése