Mikor ez a világ, mi olyan könnyűnek tűnt,
Nem engedi, hogy saját utam járjam...
Mikor lassan darabokra hullok a kétségbeesés miatt,
Egyszerűen nem tudok mit tenni.
Mikor egyszerűen lezuhanok a falról,
Mit valóságnak hívnak...
Elveszítem az utat, mely a világba vezet.
Miért?Miért?Miért?
Még ha egy vígjátékot is nézek,
Könnyeket kapok nevetés helyett.
Miért csak én? Miért, miért?
Még ha egy könyvet is olvasok,
minek fel kéne vidítania,
egyszerűen beletörődök a magányba...
Olyan mintha megszállt volna valami.
Folyton a fájdalmamra figyelek,
Mert ez legalább az én történetem.
"Kelj fel még egyszer, most!"
Nincs több fájdalom, viszlát, viszlát!
Elhajítom az összes gyengeségem, és felveszem a harcot saját magammal!
Hadd térjek vissza a régi önmagamhoz!
Nincs több könny, viszlát, viszlát!
Képes vagyok átugrani az egész világot!
Nem is merem a "feladni" szót!
Nem kell sietni, minden rendben van.
Egyszerűen az álmaimért lélegzek tovább.
Ha elesek, felállok.
Ha élvezem a kudarcokat,
Minden rendben lesz, a világ ismét az én oldalamra fog állni!
Soha nem térek vissza!
Miért gondolja annyi ember, hogy a fájdalom nagyobb mint az öröm?
Rohanok az utamon!
Miért ilyen könnyen befolyásolhatóak az emberek?
Félek, ha ezen az úton haladok, mások szavai eltéríthetnek...
A szívük gyenge, de nem hagyom magam!
Egyszerűen leperegnek rólam szavaik, és még egyszer rohanni kezdek!
Kelj fel még egyszer, most!
Nincs több fájdalom, viszlát, viszlát!
Elhajítom az összes gyengeségem, és felveszem a harcot saját magammal!
Hadd térjek vissza a régi önmagamhoz!
Nincs több könny, viszlát, viszlát!
Képes vagyok átugrani az egész világot!
Vegyünk egy mély levegőt, majd engedjük ki!
Képes vagy rá! Sétálj tovább!
Lassan eléred majd az álmaidat!
Ne álldogálj ebben az árnyékvilágban!
Szabadabb lehetsz, mint bárki más!
A bukások tesznek igazán erőssé,
A félelem hajt tovább!
Csak figyelj!
Nincs több fájdalom, viszlát, viszlát!
Elhajítom az összes gyengeségem, és felveszem a harcot saját magammal!
Hadd térjek vissza a régi önmagamhoz!
Nincs több könny, viszlát, viszlát!
Képes vagyok átugrani az egész világot!
Hadd búcsúzzak el!
Elhajítom a lángokat a szívemből,
És azzá válok, ki tényleg vagyok!
Még egyszer: viszlát, viszlát!
Még egyszer véget vetek a forróságnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése