A dal...
A felhők, melyre feltekintettem, mik idáig vezettek,
Eltűntek valahová.
A csillagok felégették, ahogy lehulltak az égről.
Csak körbe-körbe haladni...
Mintha csak azt kérdezgetném: Hová is tartok pontosan?
Mintha a puzzle egy hiányzó darabkája után kutatnék...
Míg rád nem találok!
A függöny még mindig nem emelkedett fel, ebben az elsárgult színházban.
Ahogy a bohóc szórja ránk a rózsaszirmokat.
A harang megkondul.
Ez a dal bejárj a csillagok útját,
Kíváncsi vagyok el ér-e hozzátok!
Minden Ádámmal, és Évával kezdődött...
De ez a történet soha nem ér véget.
Gyerünk, kezdjünk!
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ... -
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése