[Kedvencem az albumról... csodálatos zene, és soha nem látott gyönyörű dalszöveg.
BoA ezzel minden téren tökéletessé vált szememben.
Őszintén... ez az egyik legcsodálatosabb dalszöveg, amit valaha olvastam.
De azt hiszem őszinteségével, és tehetségével mindenkit megérint majd.]
Miután elállt az eső, még tisztábbá vált az ég.
Mintha mindig is jó helyen lettem volna...
A szám rágom, miközben lassan a levegőbe szippantok.
A rég eltemetett emlékeimre gondolok.
Azt hiszem minden rendben...
Minél több kép pereg le szemeim előtt,
Messzire szállok...
Minél magasabbra jutok, könnyeim is megerednek.
Én vagyok a tiszavirág, kinek már nincs ereje mit elveszthetne.
Elhalványulva néztem, ahogy minden darabokra hullott.
Tiszavirággá váltam, érted kiáltok,remélve elérhetlek.
Belekapaszkodok egy rég eltűnt érzésbe, majd lehullok a földre.
Mintha minden nap valami nyomában járnék.
Abban a percben, ahogy kinyitom a szemem,
Szembesülök a valósággal, mit egyedül kell elviselnem.
De azt hiszem rendben van,
Talán már megszoktam...
Próbálok ismét nevetni, miközben levegő után kapkodok.
Én vagyok a tiszavirág, kinek már nincs ereje mit elveszthetne.
Elhalványulva néztem, ahogy minden darabokra hullott.
Tiszavirággá váltam, érted kiáltok,remélve elérhetlek.
Belekapaszkodok egy rég eltűnt érzésbe, majd lehullok a földre.
Örökké a világ ajtaján kopogtatok, miközben elengedtem a kezeket, miket felém nyújtottatok.
Ez az én valóságom, mellyel nem tudok megbirkózni.
Én vagyok a tiszavirág, kinek már nincs ereje mit elveszthetne.
Elhalványulva néztem, ahogy minden darabokra hullott.
Tiszavirággá váltam, érted kiáltok,remélve elérhetlek.
Belekapaszkodok egy rég eltűnt érzésbe, majd lehullok a földre.
Tiszavirággá váltam, érted kiáltok,remélve elérhetlek.
A hajnal fénye a vállaimra nehezedik...
És ezzel vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése