Soha nem adtam fel könnyen.
Mindig itt álltam...
Mind engem figyeltek...rám mutatva, nevetve...
Gúnyt űztek belőlem, csak mert más voltam.
Bár a szél, és a por leülepedett...,
Az eső eláztat, és még szerencsétlenebbé tesz.
Mindig is próbáltam lerázni magamról a bélyeget...
De minden lépésem után...a nyomok csak mélyebbek, és élesebbek lettek.
Fájdalmas, és hasztalan próbálkozások...
Ha a balsors kiválasztott, mindent megértesz majd.
Azon a napon, mikor kitárom törött szárnyaim,
Az égig fogok szállni!
Igen, még mindig reménykedek..
A könnyeim fel fognak száradni!
A nehézségeim nem múlnak könnyen...
De csendesen elviselem őket, és győzedelmeskedni fogok felettük.
Meg fogom védeni magam, és újra harcolni fogok.
Álmomban egy hatalmas réten álltam, mely lassan összeomlott.
Én, kit nevetség tárgyává tettetek,
Széles mosoly fog elterülni az arcomon,
Miközben magabiztosan állok majd a világban.
Fájdalmas, és hasztalan próbálkozások...
Ha a balsors kiválasztott, mindent megértesz majd.
Azon a napon, mikor kitárom törött szárnyaim,
Az égig fogok szállni!
A könnyeim fel fognak száradni!
Mikor ez a hosszú szenvedés eltűnik,
Újjá fogok születni...
Csak ez a gondolat éltet.
A pillanat, mikor elérek a zöld erdő mélyén elterülő,
Virágokkal borított rétre...
Önmagam is meglelem.
Önmagamra találok.
Fájdalmas, és hasztalan próbálkozások...
Ha a balsors kiválasztott, mindent megértesz majd.
Azon a napon, mikor kitárom törött szárnyaim,
Az égig fogok szállni!
Igen, még mindig reménykedek... meg fogom találni önmagam.
A könnyeim fel fognak száradni!
Reménykedek...
A könnyeim fel fognak száradni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése