Manami's life

Rohanok, rohanok, míg ki nem merülök. Aztán leülök pihenni, behunyom a szemem... mikor ismét körbepillantok, látom... semmi sem változott, ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. 

Mindenki olyanért dicsér, ami nem az én érdemem, de azt nem veszik észre amit én teszek. 

Nem, a körülöttem lévő emberek nem rosszak. Mind jók, és kedvesek, megpróbálnak mellettem lenni. De mit tehetnek, ha nem engedem, hogy segítsenek? Befogott szájjal kiáltozom... Mégis, hogy várom el, hogy meghalljanak, vagy megértsenek? 

Néha megijedek saját magamtól... mennyire ostoba, felszínes, nemtörődöm vagyok. És nem abban az értelemben, ahogy mindenki gondolná. Hagytam, hogy az életem irányítása kicsússzon a kezeim közül.Én vagyok a hibás amiért ott vagyok, ahol. Szeretnék szabadulni, de nem tudok. Tisztában vagyok azzal, mit kéne tennem, de nincs hozzá erőm... valahogy...mintha élvezném is a dolgot. Kicsit olyan az egész, mintha saját magam emészteném fel. Élvezettel. 

Csak ülök, és újra, meg újra ugyanazt teszem... Mégis mire várok? Csodára? Fogalmam sincs...azt hiszem már rég nem én irányítom a dolgokat... Réges régen.

"No big secret left unspoken

Sun is painted in the corner

But it's never getting warmer

All the lies they keep on selling

But you never check the spelling 

Flying bullets

Hit the targets

Wings and halos

5 to 7

In this white robe

Through the darkness

Paragliding

Back to heaven "