Igaz, nagyon igaz... Rurutia... mindig tudja mit is érzek. Gyönyörű szövegei utánozhatatlanok...
A nap csendesen nyugszik le, vörösre festve remegő tested.
Az ég lassan sötétségbe borul, elrejtve a könnyeket az arcomon, a csendes búcsúm.
Integetek, míg hátad el nem tűnik... még ha kezem össze is roncsolódik...
Messzire szállsz, míg a búcsú kék fájdalma itt marad.
Imádkozom, itt imádkozom...
Kívánom, álmaid váljanak valóra egy nap.
Hogy kitölthessem a sötétséget,
Hogy csillagokat festhessek...
A város fényei felgyúlnak, telve ragyogással, és könnyekkel.
A messzi szél ringatása...
Egy halovány fonal a sodródó felhők felett.
Ugyanott maradok, míg az életem véget nem ér.
Ha egyszer elfáradnál... térj vissza hozzám.
Az álom után vágyódó szárnyaid színe...
A szédítő szárnyaid...
Még ha el is válunk, csak téged figyellek majd.
Még ha álmaid egyszer valóra is válnak egy másik városban... és te el is felejted szerető pillantásom...
Messzire szállsz, míg a búcsú kék fájdalma itt marad.
Imádkozom, itt imádkozom...
Kívánom, álmaid váljanak valóra egy nap.
Hogy kitölthessem a sötétséget,
Hogy csillagokat festhessek...
A város fényei felgyúlnak, telve ragyogással, és könnyekkel.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése