Képzeld el, milyen szembesülni azzal, hogy vége... Végleg elfogyott a remény is, hogy visszaforgathatod, vagy megállíthatod az időt.
Csak állsz dermedten, és elönt a milliónyi emlékkép... bármerre fordulsz egy szelíd mosoly, egy hangos kacaj élettel teli képe kúszik szemed elé. Minden sarok, minden apró tárgy, mely a világot jelentette, már csak a múlt... és te nem tehetsz semmit...
Az idő múlik... már el is múlt.
Ez most egy édes-keserű búcsú, amivel szembe kell néznem... El kell engednem... mert már nem tartozom oda, már nem az vagyok... Tudom jól, értem, de a szívem fáj... A boldog emlékek fájdalmas könnyeket csalnak a szemembe.
Mindig megőrzöm majd a szívemben, bármi is történjen... lesz egy hely a mélyen belül, ahová elmenekülhetek...
-

2 megjegyzés:

  1. Unknown2012. április 21. 19:36

    igen :) hát drágám nekem is nagyon nagyon nagyon hiányzik.. ha visszagondolok mennyi baromságot csináltunk akkoriban :) de jobb ha nem bánkódsz hanem megőrzöd szép emlékként ne csüggedj míg vannak akik most is nagyon szeretnek :) az elmúlt emlékeket nem pótolhatom de újakat ígérhetek :)<3

    VálaszTörlés
  2. Manami2012. április 22. 10:39

    Tudom én is, h lesz még élmény:) Ebben biztos vagyok, hisz mióta vége, azóta is rengeteg, számomra értékes emléket szereztem:) Csak nekem valahogy nem megy ez a "fogadjuk el, h vége, és lépjünk tovább" dolog. Soha nem is ment... De, dolgozunk az ügyön:)

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

 Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...