Csak mert igaz... Csak mert én vagyok.
Biztosan tudom, hogy a szív melyet magam mögött hagytam,
Még mindig a mély erdő belsejében rejtőzik.
Az emberek eltűnnek a sötétség gyomrában, kimerültek...
Bár soha meg sem próbálnak erőre lelni.
Még ha apró is, kíváncsi vagyok...
Láthatnám még most is?
Ahogy élünk, egyre többet veszítünk.
Homály fedi a hazugságokat, és a hamisságot.
Dermedten állunk, és kiáltani sem vagyunk képesek.
A napok egyre múlnak, és változnak...
Mi pedig észre sem vesszük milyen gyönyörű a kéklő ég.
Ha legyőzzük ezt a ránk kényszerített valóságot,
Képesek leszünk a jelenben élni, és elérni,
Hogy berozsdásodott szívünk újra dobbanjon.
Ha ismét rátalálunk az élet ritmusára, legalább még egyszer szárnyalhatunk!
Ahogy élünk, végigjárjuk a világot.
Hiszek benned, hisz megkezdtem a saját utam, a te oldaladon.
Mind a ketten a fényt kutatjuk.
Ahogy élünk, egyre többet veszítünk.
Homály fedi a hazugságokat, és a hamisságot.
Dermedten állunk, és kiáltani sem vagyunk képesek.
Ahogy élünk, végigjárjuk a világot.
Bezárva a visszavezető utat,
Örökös sétába kezdünk.
Dermedten állunk, és kiáltani sem vagyunk képesek, akár az öröklétig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése