Elég mélyre ástunk, átléptünk rengeteg akadályt. De egy apró fal még kettőnk között feszül. Bocsásd meg apró lépéseim, én csak lassan haladhatok. Sajnálom, hogy nem tudom tartani a tempód. Én is követlek majd, csak várj rám, míg védőfalam tégláiból hidat nem építek, hogy elérjelek téged. De a téglák nehezek, az idő pora lepte be őket, ólomsúlyt helyezve rájuk. A karjaim még gyengék, reszketnek, de kérlek maradj velem, kérlek várj rám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...