Imádom... imádom...
A sóhajok hajnali két órakor...ahogy a telefont a fülemhez nyomom
Hallom a valós érzéseid.
A szavak amikre nem is gondoltam
Hallom ahogy visszhangzanak
A szavak amikre nem is gondoltam,
Hallom ahogy visszhangzanak
Ki volt az?
Ki mondta ki, hogy örökké együtt leszük?
Igen, tudom...
Ez hihetetlen.
Ez nem fog menni...
Ne nevess.
Ez annyira ellentmondásos...
Minél jobban szeretlek, annál nagyobb sebet ejt rajtam a szerelem.
Ahogy utánad vágyódom... a sarokba húzódom.
Nem tudok távol maradni tőled...
Érzem a szívemben.
Ha sírok, akkor nem akarok menni
Mikor lesz vége?
Több oknál fogva...tudom.
Nem mehetek vissza...
A valóság nem valami kellemes
A melegség, ami belőled áradt mikor megöleltél
És a fájdalmas illatod...
A tétova emlékeim, fájdalmasak
Bizonyára tévedés volt, hogy találkoztunk...
De ez soha nem ér véget.
Ez a szerelem újra, és újra ismétlődik.
Örökre, örökre...szerelmesen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
-
Mint ahogy egyszer mondtam ha megtanulok repülni, akkor soha nem jövök vissza A célom az a kék, kék ég Még mindig nem tanultam meg mi is az ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése