Nem is tudsz róla, mennyire hiányzol.
Ez egy viszonzatlan szerelem...
Egy szomorú szerelem...
Mely rengeteg könnyel jár.
Még, ha ennyire fáj és nehéz...
Boldog vagyok.
Még, ha a testem el is pusztítja a jeges eső, és szél.
A szerelem nagyon fáj.
"Az idő múlásával minden elhalványul"
Azt gondoltam, hogy ha ezt mondogatom, akkor képes leszek felejteni, és minden rendbejön...
De nem így történt...
Képtelen vagyok rá...
Ha nem vagy velem, akkor képtelen vagyok élni.
Csak arra kérlek, te ne szenvedj...
Boldog vagyok, még ha könnyek is gyűlnek a szemembe.
Azt mondják, hogy ha az ember szerelmes,
Minden megváltozik,
Egész nap ideges, együtt sétál a szerelmével a macsaköves útakon, és meleg csókot vált vele.
De ez rám egyáltalán nem igaz...
Csak a fájdalmas könnyeim jelentik a társat számomra.
A szerelem nagyon fáj.
"Az idő múlásával minden elhalványul"
Azt gondoltam, hogy ha ezt mondogatom, akkor képes leszek felejteni, és minden rendbejön...
De nem így történt...
Képtelen vagyok rá...
Ha nem vagy velem, akkor képtelen vagyok élni.
Csak arra kérlek, te ne szenvedj...
Boldog vagyok, még ha könnyek is gyűlnek a szemembe.
Mélyen a szívembe kell temetmem a szavakat, miket szeretnék kimondani.
Meg kell tennem ezt...érted...
Csak szeretlek...csak a könnyek jutottak nekem...
Szeretném félredobni őket...
Mégis beléjük kapaszkodok.
Azt hittem, meggyőzhetem önmagam...
De hiányzol.
Számomra a magány, az ismeretlen, rövid szerelem.
Bár ez szomorú...
Ismét magamhoz ölelem könnyekkel telt szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése