Az ég olyan kék... Azok az álmok, miket veled láttam...minden nap.. Sírunk, és nevettünk. Amíg az idő el nem jön, az örökké változó évszakokon lépdelünk át.
Ez a halvány fény a szívedben, Az egyetlen, amit nem veszíthetsz el. Még, ha az emlékek, miket erősen szorongatsz, ragyogó fényükkel nyomnak előre.
Ha képesek vagyunk továbblépni, Harcolhatunk a saját módszereinkkel, azért, Hogy azok lehessünk, akik lenni akarunk! Írjuk újra a jövőt, Hajítsd messzire tétovázásod, és kapaszkodj álmaidba!
Biztos, hogy lesznek pillanatok, mikor megbotlasz, De hiszem, hogy megbánás nélkül képes leszel felállni, és bevésni az emlékét a szívedbe. Felhasználva a fájdalmad erejét.
Ahogy figyelem az esőcseppeket... Egyre türelmetlenebb leszek, hisz nem tehetek semmit...ez frusztráló. Hinni akarok, szeretnék rohanni a szivárvány felé...
Időnként sokat sírunk, De ki kell tárnunk szárnyaink, hogy azok lehessünk, akik akarunk. A föld pedig elhalványul alattunk. Rugaszkodjunk el, magasabbra mint bárki más.
Nem vagy egyedül, itt vagyok neked. Ezt ne feledd el.
Ha képesek vagyunk továbblépni, Harcolhatunk a saját módszereinkkel, azért, Hogy azok lehessünk, akik lenni akarunk! Írjuk újra a jövőt, Hajítsd messzire tétovázásod, és kapaszkodj álmaidba!
Még, ha néha úgy is érezzük, hogy semmivé válunk, Ki kell tárnunk karjainkat, hogy azok lehessünk, akik lenni szeretnénk. A föld elhalványul alattunk, Rugaszkodjunk el, magasabbra mint bárki más.
Erősen higyj magadban! Most, ragadd meg a pillanatot.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése