컴백 시간! 이달의 소녀 | 몬스타엑스 | 에스에프나인

Sziasztok! Íme a heti összefoglalónk! A héten se voltunk valami sokan, de talán nem is akkora baj ez. Akikkel ma foglalkozunk: Loona, Monsta X, SF9.

Lássuk is!


I. LOONA | 이달의 소녀

Hm. Annyi biztos, hogy jobban tetszik, mint a debüt dal. De nem túl sokkal. Nem tudom, hogy mi történik a Loona háza táján, de amíg a lányok nem debütáltak, minden dalukat szerettem – most pedig... nos, majd rá fogunk térni az albumra is.

Maga a dal, remek szerkesztés eredménye, nem tagadom. A kezdetekor hallhatunk egy ígéretes zongorajátékot, ami beleolvad ebbe a különös, lágy, szintetikus hangzásba – ez tulajdonképpen egy nagyon érdekes, metalikus, „vizcsepp” hatás – ami mintha nagyobb távolságból szólna, és különös, misztikus érzést kölcsönöz a dalnak azzal, ahogy visszhangzik; láthatjuk a klasszikus zenefelfogás és a modernitás is keveredik a Loona stílusában, plusz sugallva, hogy nem csak szövegileg, de maga a szám sem csak annyi, amennyit elsőre megértünk. 

Emellett, ha megfigyelitek, maga a dal nagyon „finom” és „könnyed” (akár egy pillangó), viszont a ritmus iszonyatosan erőteljes. Épp, amilyen a pillangóeffektus is – tényleg szépen kommunikál a dal, és a szöveg. Ez egy zseniális húzás volt. 

Viszont.

Igen, nagyon művészinek tűnik, a megszokott kpop daloktól nagyon különbözőnek, amivel rengeteg embert le is vettek a lábukról. Engem, sajnos, nem teljesen. Megértem, hogy mi tetszik ebben annyira a többieknek, megvan a maga hangulata, jól illeszkedik a banda alapvető elképzeléséhez (ami remek, félre ne értsetek), és valóban van némi egyedisége.

Az első refrénig az egész rendben is van, sőt, még a…

넌 마치 Fly like a Butterfly

날 멀리 데려갈 Wings Wings

이대로 Fly like a Butterfly

귓가엔 바람 소리 Wing Wing Wing

… rész is egészen rendben lenne, ha nem csinálták volna ennyire nagyon egyhangúra. De tényleg, egy hangon, egy ritmusban… áh. Nem tudom, nem rossz ez a rész sem túlzottan, de nem is ad sokat hozzá magához a dalhoz. 

Na aztán… A „refrén” valami borzalmas volt elsőre. Ez a sikonyálás egyszerűen kibírhatatlan, mintha valaki az agyam kaparászná tompa villákkal a koponyámban. Kinek az ötlete volt ez? Jó, oké – pontosan tudom mit akartak ezzel megjeleníteni a dalban (mintha egy távoli világból akarna elérni minket a kedvesünk (vagy bárki), pl. a hangok amik az űrből érkeznek), de nekem ez akkor is vállalhatatlan volt elsőre – most se vagyok nagy rajongója. 

Emellett, a dal maga se túl izgalmas, ugyanazok az effektek ismétlik egymást, folyamatosan. Ebből a legjobb a „csepp” effekt, de a többi sajnos elég unalmassá teszi a számot számomra. Ami viszont kitűnik, de nagyon, az Olivia hangja. Remekül kiemeli ez a hangzás! 

Nekem ez egy kicsit átcsúszott a „különlegesek” vagyunk kategóriába, ami nem biztos, hogy baj – mert valóban, van a bandában valami roppant érdekes, hangzásilag, összetételileg és elképzelésben is, ez tagadhatatlan. Viszont, a debütálástól kezdve, valami kicsit félresiklott – számomra –, és szinte egy dal sincs, amit élvezni tudnék, teljes mértékben. Sehol egy dallam, csak ez a futurisztikus, baromira anti-pop hangzás, amit nem tudok megszeretni. Hiába próbálom elkapni valahol a dalokat, egyszerűen kicsúsznak a kezemből. Nem tudom értitek-e amit mondani szeretnék. Nem azzal van bajom, hogy valami egyedit akarnak alkotni (ami sikerült is), hanem azzal, hogy ez annyira távol esik tőlem, hogy nehezen találok szerethető pontot a dalokban és a lemezen.

A klip érdekes lett, minőségi, ahogy azt megszokhattuk. A fény, a lányok és a tánc is csodásan néz ki – tényleg minőségi minden, amit ez a cég kiad a kezéből. (Az, hogy nekem valami nem jön be, nem jelenti, hogy az feltétlen rossz is.) Mondjuk nem értem a nagy felhajtást a videó diverzitása miatt – jó dolog meg minden, de lassan már egy homogén közösségben is elvárjuk, hogy minden rassz (undorító ez a kifejezés – szembe jön veled egy kínai ember, és azt mondod: ő egy másik fajhoz tartozik?) képviseltesse magát, különben rasszista lesz. Nagyon unom már ezt az amerikai felfogást, miszerint ez a megkülönböztetés csak a szexuális identitásra, valamint a bőrszínre vonatkozhat – ennek megvan a maga oka, persze, csak mindez Ázsiában teljesen más. Csak hát, az kit érdekel, ugye… 

De ne értsetek félre, nagyon szép, hogy próbáltak képviseltetni mindenkit - ami remekül illeszkedett a dal egy rétegének jelentéséhez is. Ezzel nincs bajom, csak némely reakció tűnt furcsának számomra, mintha egy kötelezően követendő példának kellene lennie ennek mostantól - ami  remélem csak a legjobb szándékkal hagyja el az emberek száját (ujját), nem pedig a megdöbbentő érdektelenség jeleként. 

Na de... térjünk rá az albumra:

Most az öt új dalra fogok reagálni, hisz a többiről beszéltem, és nem igazán változott a véleményem róluk. A kedvencem – és most tessék meglepődni, én magam se hittem volna, hogy lesz egyetlen dal is, amit megszeretek – egyértelműen a Colors. Nem csak szeretem, de imádom a számot, nagyon sokszor képes vagyok meghallgatni egymás után, és nem unom meg. A másik pedig, a Where You At, jaj nagyon szép dal lett, tényleg.

Hogy miért ezeket szeretem, annak ellenére, hogy kb. az összes kritikus ezeket húzza le a leginkább? Azért, mert van dallamuk. Tudom, furcsán hangzik most ez, de valahol biztosan érthető. Szeretem a különlegesebb dalokat, de nem tudok teljesen eltávolodni a dallamos hangzástól, kell egy kis összeszedettség ahhoz, hogy megszerethessem az adott számot. A Colors tökéletes példája annak, ami szerintem annyira jól áll a bandának. Egyszerre érdekes, és mégis teljes mértékben élvezhető, nem elsőre szeret bele az ember, de ha többször meghallgatja, egyszerűen nem tudja kiverni a fejéből, s minden lejátszással egy egész más oldalról kap megvilágítást. Zseniális lett – szerintem. A Where You At pedig egy szimpla pop szám, ami nagyon kellett erre a brutálisan feszes albumra. 

Összességében, ez valamivel jobb lett (szerintem), mint az előző próbálkozás, lényegileg is összeszedettebb, valamint egy picivel könnyedebbre, hallgathatóbbra sikerült. Még mindig nem az igazi, de nagyon érdekes kiindulópont, azt meg kell hagyni. 

A dal: 10/7

A lemez: 10/8

Most pedig, jöjjenek az urak!

I. SF9 | 에스에프나인

Oké, itt van. Megjött! Végre egy szerelmes dal, ami megmelengeti szívünket, és jó ég, ha a szövegre nézünk, hát ez valami hihetetlen nagy... 

TÉVEDÉS

(lol)

Ez a szám minden, csak nem egy szép, szerelmes dal. És hála a jó égnek, mert annak igen másodrangú lenne – szerény véleményem szerint. Azért az a dalszöveg elsőre komolyan vehetetlenül, enyhén kínosan cseng helyenként. 

Na de, ha megvizsgáljuk a videót, és közelebbről figyeljük meg a szöveget, majd a kettőt összevetjük, valamivel érdekesebb, némileg sötétebb képet kaphatunk.

A visszatérésünk témája a nárcizmus (ami az albumunk címéből is látható). Itt meg kell említenünk Narkisszosz legendáját: „Képhiszosz folyamisten és Leiriopé boiótiai nimfa fia. szép szál ifjúvá serdült, akibe sok nimfa beleszeretett, ő viszont mindet elutasította. Az egyik nimfa azonban nem törődött bele kikosarazásába, s Nemeszisz istennőnek, a bosszúállás istennőjének tett panaszt. Nemeszisz meg is hallgatta és teljesítette a kívánságot. Narkisszosz vadászat közben egy folyó partjára ért, és mivel inni akart, belenézett a folyótükörbe. Ekkor megpillantotta önmagát és azon nyomban magába szeretett. Egész nap ott maradt és hasztalan próbálta magához ölelni tükörképét. Így ugyanazt a kínt élte át, amit a nimfák, amikor nem kaphatták meg. Reggelre Narkisszosz helyén az odasiető nimfák már csak néhány sárga szirmú virágot, nárciszt találtak (több helyen olvasható, a férfiú a vízbe fúlt). A nárcisz azóta is az önimádat jelképe.”

És lám: 

A legendára, és az önimádatra utal még, a rengeteg tükör is;

Maga a víztükör; 

Ez visszaköszön, ismét, a tükrökön;

Ahogy megpróbálja "megölelni" magát + utána azért láthatjuk, hogy csak felkeveri a vizet, mert...

Ő maga is tudja, mekkora s.ggfej.

A szöveg, bár elsőre igen hízelgőnek tűnhet, a valóságban elég önző, és ezzel a kis plusz képi adalékkal talán még inkább. A főhősünk arról beszél, hogy nem akarja, szerelme csinos, vagy szép legyen, mert akkor másoknak is megtetszik - ezt persze elég megszokott módon, elsőre bóknak tűnve adja elő, ám ha belegondolunk, figyelembe véve a klipet, és a hátteret, beláthatjuk, egy kicsit érdekesebb a helyzet. Nekem kifejezetten tetszett ez a csavar. A mesélőnk nem azért nem akarja, hogy a barátnője szép és csinos legyen, mert már elég jól néz ki amúgy is, hanem mert szereti a helyzetüket úgy ahogy van, nem akar változást, és nem akarja, hogy más is szemet vessen a barátnőjére - ami persze, érthető ártatlan formában is (csak bizonytalan és féltékeny), de a képpel összevetve, ezt nehezen hiszem. 

(Hozzá kell tennem, ez fiatal korban vonzó lehet. Féltékeny srácok, akik kontrollálják, betegesen túlféltik a kedveseiket - erre épül a YA irodalom fele, ez tényleg bejön a lányok egy nagy részének (persze nem mindenkinek), és én személy szerint nem is mondanám, hogy ez nagy baj. Bár én nem szeretem ezt, de úgy vélem, nem lesz mindenki naiv, átverhető személy, csak mert egy könyvben, teszem azt, teszik neki egy hatalmaskodó karakter. (Isten óvjon!) Na de, idősebb korban ez már valamivel csiszoltabb képet mutat - és ezt, vagy valami ehhez hasonlót, de sokkal finomabbat érezhetünk itt is, a sorok mögött.) 

Maga a dal. Háááát, nem lesz a kedvencem. Nagyon egyszerű, és a refrénből hiányzik az erő, ami magával rántana. Sajnos. Ami azért is szomorú nagyon, mert még egy SF9 szám se volt, ami igazán lenyűgözött volna. Minden alkalommal próbálkozok, de egyszerűen nem megy. A szöveg, és a háttér itt pl. nagyon jó volt, de maga a zene sajnos nem jött be. Talán majd legközelebb!

Lássuk a lemezt: 

Oké, ez nagyon meglepett. Ahogy említettem, nem igazán rajongtam a banda zenéjéért (ebbe többnyire beletartoztak a nem promós számok is, bár azért akadt egy-kettő, amit kedveltem), de ez most nagyon jól sikerült. Így, a többi dallal, még a promós számot is kedvelem. Viszont a kedvenceim (kérdés nélkül) a Heartbeat | 하필 és a Fall In Love. Ez a két dal annyira nagyon jól sikerült, hogy szinte érzem, ahogy a lelkem körbereppen a szobában, és táncra perdül. Annyi érzés és hangulat van ezekben a számokban, hogy az valami hihetetlen! Jaj, csak hallgassátok meg őket, és megértitek. De a többi is nagyon jól sikerült, a Zero Gravity | 무중력 és a Play Hard | 화끈하게 csak egy hajszállal maradtak le (tényleg, szinte semmivel), és végül ott van még a Life is so Beautiful, ami tényleg nagyon „töltelékdal” hatású, de abból is a jobb fajta azért, és a promós számunk, az Enough, amit továbbra se szeretek sokkal jobban, de azért a lemezen megállja a helyét, és valahol megértem, miért választották pont ezt. 

De összességében nagyon elégedett vagyok, ha a visszatéréssel annyira nem is, de a lemezzel mindenképp, landolt a legjobb albumok 2019-ben listámon. (Amúgy tényleg, a yt csatornámnak minden évben vannak ilyen lejátszási listái – amit igyekszem mindig frissíteni, de mint tudjuk, ebben nem én vagyok a legjobb –, legjobb mv, legjobb dal, legjobb album, azokat nyugodtan megtekinthetitek, amint megszeretek egy dalt, vagy egy lemezt, dobom is fel rá. Ez sokat segít év végén / félévkor.). 

A dal: 10/7

A lemez: 10/9

II. MONSTA X | 몬스타엑스 

No hát, hallottam a pletykákat, miszerint a MX új száma sötét lesz, egyedi, intenzív, valami olyasmi, amilyen a Shoot Out is - na, az utolsó kijelentés egyszerre biztatott, és ijesztett meg. Ugyanis, személy szerint nagyon képlékenynek éreztem a Shoot Out stílusát, ezzel szemben a Jealousy a szerelmem volt, így nem is tudjátok mennyire nagyon fájlaltam, hogy azt a korszakot végleg magunk mögött kell hagynunk. (Bár a Shoot Out zseniális dal volt, talán az egyik legjobb MX szám szerkezetileg. R.hadt bátor darab.) Emellett nehezen képzeltem el, hogy a SO-nál sötétebb, agresszívebb megközelítés hogy tetszhetnek nekem. Mert hát... 

Nem mondhatom el magamról, hogy sok MX dalt szeretnék, mert sajnos... a fiúk egy olyan stílust tudhatnak magukénak, ami, hm, talán a Stuck óta olyan nagyon jellemző a dalaikra. Olyan, nos, hangosak, zajosak - rengeteg összetevője van a dalaiknak („hangszerileg”) ami tudom, sokaknak nagyon vonzó, de nekem nagyon zavaró. Mintha a dallam teljesen a háttérbe szorulna miatta. Előtte nagyon imádtam a dalaikat (+ a Beautifult szerettem), ó a debütálásuk remek volt! De aztán, valahogy... nem is tudom, kicsúsztak a komfortzónámból. (?) Na jó, ez nem igaz, mert rengeteg stílust, nyelvet, szeretek, semmi se akadályoz, szóval, egyszerűen nem jöttek be eléggé a dalaik. A lemezekkel még baj se lett volna, mert ott azért akadt dögivel olyan, ami nekem is megfelelt (mert azért elég széles skálán mozog a fiúk teljesítménye, mindenbe szeretnek belenyúlni - ami náluk nagyon be is jött), de a promós dalok valahogy mindig a határon mozogtak. Nem voltak rosszak, mert tényleg nem voltak, de nem is ütöttek - és többnyire a „zaj” zavart, egyszerre rengeteg dolog történt dalon belül, és mintha a vokál is picit háttérbe szorult volna (dallamilag), és helyette ez a nagyon erősen élesített ének lett volna kiemelve. Nem tudom hogy magyarázzam ezt érthetően, a lényeg, hogy nem voltak a kedvenceim a promós számaik. Aztán jött a Jealousy, és végem volt. Elsőre ez sem tetszett túlzottan, de az a refrén... az a nyugodt, dallamos átvezetés előtte, hihetetlenül új volt a fiúktól. Imádom, a mai napi (épp azt hallgatom, most így írás közben). A vokál nagyon szép, meg túl megfeszített, nem túl éles, gyönyörűen illeszkedik a zenéhez is. Vannak nyugodt részek, ütemesebbek, de mind-mind ott ahol annak a helye is van. Zseniálisan jó dal lett. Ezután a SO ismét kicsit zajosabb lett, de vannak olyan remek pontjai, hogy nem tudom nem kedvelni. 

Szóval, attól tartva, hogy nem fog tetszeni, kicsit félve pillantottam bele. 

Na de... akkor mit is kaptunk? Hát, valahogy úgy érzem, a Shoot Out és a Jealousy közt valamit. A SO-nál valami finomabbat, de a Jealousy-nál erőteljesebbet. Azt, hogy sötét lenne, hát, nézőpont kérdése. A dal maga érdekes, Hyungwon és Minhyuk átvezető része a kedvencem, teljesen egyértelműen, na meg a dalban magában a hangzás, ami olyan jellemző volt a SO-ban is (csak itt sokkal finomabb), mindjárt linkelem. 

SO: KATT

A: KATT

A refrén... Nos, szeretnem kellene, de valahogy nem megy úgy, mint ahogy szeretném. Imádom Kihyun hangját, de valami nem stimmel a dallal, picit mintha ismét túl erőteljes lenne a vokál, elég támasz nélkül a háttérben. Ami tudom, sokaknak vonzó, szóval ez nem egy rossz dolog, egyszerűen személyes preferencia. 

Ami furcsa még, az a rap. Mind a két rapperünk... mintha valamivel magasabb hangot ütne meg, mint általában (ezt csak én vettem észre?). Ez nekem nagyon érdekes. Nem zavaró, csak különös. 

A dal, okés, de nem tudom meg fogom-e igazán szeretni. Van rá esély (simán)... majd jelentem a későbbiekben!

Aztán a dalszöveg. Ez remekül sikerült - attól függ, milyen szemszögből nézzük. Először is, koreai rajongóként jó lett, még az aligátor szó se olyan nagyon idegesítő. Magyarként... nos, mikor fordítottam, majdnem felordítottam, mikor megpróbáltam leírni a szót. Annyira nevetséges, hogy nem hagyhattam úgy magyarul. Egyrészt, magyarul ennek mi az értelme? Áh, nem tudom, tényleg. Nekünk nincsenek hozzá kapcsolódó mondásaink / szólásaink, semmi amihez képzeletben társítani lehetne, ettől szimplán egy krokodil jut eszembe, meg a bűzös mocsár. Nekem ebben semmi vonzó nincs (mennyire látszik a nemzetek közti különbség!) - de ha koreai füllel hallgatja az ember, máris jobb (egy kicsit, maga az aligátor szó a probléma itt, angolul). Mert itt a mondat; "난 나의 늪으로 널 끌어당겨", ami szó szerint = "a mocsaramba húzlak" (és ugye ez köthető az aligátorokhoz, mármint a mocsár), ami azt szeretné jelenteni, hogy egy olyan helyzetbe hozza elbeszélőnk (instant irodalom óra aktiválva) a kedvesét, amiből nem menekülhet. (Magában érthető az is, hogy a "mocsaramba húzlak", de nekem se szexinek, se romantikusnak nem hat ez a kép (megfulladni egy bűzös, sáros, mocskos mocsárban lol), szóval az átvitt értelemnél maradtam. 

Ezután ott a következő: 모든 게 다 물 속에 잠긴 것처럼 = "mintha minden vízbe lenne zárva / alá süllyedve" (ami ugye szintén köthető a mocsárhoz, és az aligátorokhoz is). Ennek jelentése = egy olyan helyzet, amit nem tudunk kezelni, eluralkodik rajtunk, összecsap a fejünk felett, stb. 

Plusz, ha már itt vagyunk, megemlítem az egyik legjobb mondatot: "바람 따라 왔다 갔다 하지 않아 그게 나라 = "én nem lengedezek a szelet követve". Na ez egy mondás akar lenni, ami többnyire arra utal, hogy "ha egyszer elhatározok valamit, kitartok mellette" (plusz, romantikus értelemben; kitartani a szeretett fél mellett, az érzések változatlanságára utal - de itt nem igazán a romantika a lényeg lol). Van egy híres közmondás: 소녀의 마음은 갈대 같아 = A női szív, akár a nád = Könnyen hajlik a SZÉLBEN (Ez utalhat a kiszámíthatatlanságra (hogy párhuzamba hozzuk a jelenlegi dalunkkal) + egyéb befolyásra. És ez a szél egyenlő azzal a széllel, amiről itt a MONSTA X fiúk beszélnek, ami őket bizony meg nem ingatja. ) [Ez jelenik meg pl. Mino Fiancé c. klipjében is (a sok nád), csak ott épp az a lényeg, hogy a kedvese (akit hagyott elmenni), már nem őt szereti, már másé. :)]

A szöveg jól sikerült, elég játékos, és okos is. Ennek külön örültem!

Viszont... a klip. Egyszerre imádom, és vagyok rá mérges. Képileg néhol kiemelkedően szép, ez biztos. A végén ahol a vízben táncolnak, tűzzel körbevéve... na az nem semmi! Viszont, a jelentés... Az biztos, hogy biblikus, és a hét főbűnt szeretné górcső alá venni, de ezek sajnos nincsenek eléggé kidolgozva ahhoz, hogy komolyabb elemzést lehessen végezni. Tudom, hogy ez nem most kezdődött, de egyszerűen itt annyira zavaros, hogy nem tudnék egy helytálló elemzést készíteni hozzá. Nem rossz, nem azt mondom, de sok szimbólum összecsúszik, és sokat nem is értek mit akar kifejezni. 

A hét főbűn, és szimbolikájuk;

irigység; zöld szín + kutya

kevélység; lila + oroszlán, páva, ló

bujaság; kék szín + kígyó (vagy tehén)

mohóság; narancs + disznó

harag; vörös + medve

lustaság (jóra való restség); világoskék + kecske

kapzsiság; sárga + béka

Nos, még ha a színeket párosítani is tudnánk, nem sok jelentőségük lenne, őszintén megmondva (ami picit csalódás, de valahol mégsem), mert az egész klip a bujaságra van kiélezve. Így hát, nem is igazán értem, hogy miért volt szükség az egészre, ha nem kezdtek vele semmit. Tudjátok, hogy imádok mv-ket elemezni, és talán még oda is értelmet látok bele, ahol nincs, de itt... ezt nem tudom hová tenni. Először is, itt van ez: 

A hét főbűn.

„Ezen bűnöket törvény tiltja.”

És akkor elégetjük a tilalmat? (Ennek mi köze a szöveghez, teszem azt?)

Itt kezdődik képileg a probléma. Az egész dal, a szöveg, minden a bujaságra van kiélezve, a szexuális vágyra, amit a két fél érez egymás iránt. Hogy jön ide a többi bűn? Én vagyok az egyetlen, aki nem érti ezt? Komolyan, nem tudom hová rakni, hogy mit szerettek volna ezzel közvetíteni. Taemin esetében egy egyértelmű, a felvett szerepe, és minden más is teljesen érthető. Itt, őszintén... semmit se tudok a helyére tenni. A tagokat nem tudom a bűnökkel párosítani (pedig pont 7 van), állatok nem segítenek, a színek nem segítenek... de lehet, hogy csak nem vagyok elég képzett ehhez, de... nem értem. (Lehet, hogy a SO-ban ez másképp van, de jelenleg ez a klip a téma.) 

A képi világ szép. Aláírom. De hogy történetet nem látok benne sokat, az is biztos. Oké, legyen folytatás, legyen. De ha csak ezt az egy darabot értékelem, nem is tudom... Inkább nem nézek a képek mögé, akkor magasabb pontot tudok adni. 

Ó, és igen, még valami!

Ez már rég kikívánkozott belőlem.

 Kihyun az egyik legvonzóbb ember, akit valaha láttam. 

Ezt csak szimplán bejelentettem. 

(lololololol) 

De nézzük a lemezt: 

Ez, kérem szépen... az egyik legjobb anyag, amit a fiúktól valaha hallottam. Minden egyes számot szeretek a lemezről, kivétel nélkül. Valamiben mindegyik kiemelkedő, ám amiket egy kicsivel jobban szeretek, az a Play It Cool (zseniális), a No Reason (imádon), a Rodeo (jó ég!), a Stealer (zavaros szöveg, *mély sóhaj*, de a zenével együtt nem tudom nem szeretni)... jaj mindet szeretem nagyon. Egy töltelék sincs, mind remek a maga módján, és ahogy mondtam, rengeteg stílusba belekóstolhatunk a fiúk által - és mind jól áll nekik. Le a kalappal, ez egy nagyon jó album lett. 

A dal: 10/9

A lemez: 10/10

III. ONF | 온앤오프

Őszintén megmondom, erről a visszatérésről az egyik kedves olvasó szólt (vagy inkább ő emlékeztetett). Mikor tegnap / tegnapelőtt megnéztem, eszembe ötlött, hogy neki akartam én ennek állni egyszer (mármint megnézni), de volt valami (mikor nincs), és nem ültem le hozzá. Aztán totál el is felejtettem (szörnyű vagyok, tudom). Na de, annyit felvezetésként; az előző dalukat nagyon szeretem még mindig, sőt, megszállott vagyok. A COMPLETE az életem. 👌🏻

Nem vicc. Hallgassátok!

Nos, mikor (most), hogy újra belevetettem magam a dalba, az első amit tisztáznunk kell! Ettől a pillanattól fogva a dal címe; Pimasz Love. Téma lezárva. :D

A szám pedig: zseniális - épp ahogy a klip is. A szerkesztés valami zseniális, hihetetlen, de még azt is pontosan eltalálták, mennyi robot-vagyok-effektust használjanak az énekesek hangján, anélkül, hogy felmenjen bennem a pumpa. Ilyet nagyon, de nagyon ritkán látni. 

A másik dolog, a gitár, a zongora... Hát mi ez kérem szépen! Remek, tényleg, nem találok szavakat. Zseniális! Ahogy az átvezető részek tényleg tesznek is azért, hogy az egyik fázisból a másikba essünk, a rimus előkészíti a refrént, ami... Jesszus, annyira nagyon elüt a daltól, hogy annak fájnia kellene - és mégsem, tökéletesen beleillik, mert a ritmus ugyanolyan energikus marad alatta, hogy megtartja az egészet a hátán... Ó ez igen, ez szerkesztés, tényleg! A hangok és a rap pedig, komolyan, minden tökéletes. 

A klip pedig! Akik ezt készítették, nagyon értették a dolgukat, minden vágás a helyén volt, és áh, tényleg, le a kalappal. Már eleve a helyszín gyönyörű (és nem látni ilyet sokszor, valljuk be), 

Na de az album!

Végem. Én azt hittem, csak egy kislemez jött ki, de neeem, itt egy mini, és nekem pedig végem. Nem tudom mit mondjak, hogy őszinte legyek. Ez... remek lett. Nem is tudom, mit kéne kedvencnek választanom, nagyon szeretem mindegyik dalt. Mindegyikük egyedülálló, mégis annyira jól összeillik a többivel... Ez tényleg egy remek anyag lett. Mit mondhatnék? Meg vagyok lepve, nem hittem, hogy ennyire jó lesz, és így magával ragadnak a számok.

TESSÉK MEGHALLGATNI!

A dal: 10/10 A lemez: 10/10

Nos, ennyi lenne mára. Ti mit gondoltok? :) 
Terveztem mára még egy dalszövegelemzést... de bevallom, jövő péntekig le kell adnom a szakdolgozatom (Rasszizmus a Távol-Keleten), és kissé pánikban vagyok, szóval elnézést minden csúszásért. + Volt egy videó kérés (Hwasa Twit), amit fel is töltöttem, de sajnos letörölték, szerzői jogi követelés miatt. Később megpróbálom megint, ezért is elnézést kérek! 

Huh, na most már tényleg ennyi lenne. Szép estét nektek! :)