A te világodban számomra nem volt hely,
Hirtelen meg kellett állnom a sok érzés miatt,
Ahogy az idő halad, ez a hely egyre kisebb lesz, s ez megrémiszt.
De még mindig szeretlek,
Számára csak teher vagyok, Neki álmai vannak,
De a mi csodálatos emlékeink átveszik felettem az irányítást.
Még ha meg is próbálok győzni,
A vastag fal, melyet szerelemnek hívunk,
Rám omlik.
Az eszem tudja, de a szívem nem akar elengedni,
Még ha a világom is ömlik össze,
Szeretlek.
Még ha el is akarom dobni az érzést,
Még ha el is akarom felejteni az érzést,
Szeretlek
Szeretlek
A szerelem az egyetlen indokom,
Ígéretet tettem, hogy együtt maradunk,
Ám ahogy múlik az idő, összeomlok a
Magas dal miatt, melyet valóságnak hívunk.
Az eszem tudja, de a szívem nem akar elengedni,
Még ha a világom is ömlik össze,
Szeretlek.
Még ha el is akarom dobni az érzést,
Még ha el is akarom felejteni az érzést,
Szeretlek
Szeretlek
Minden rendben lesz,
Próbállak megnyugtatni,
Ám azt mondod: már a végét járjuk.
Behunyom a szemem, s megválok az emlékektől a könnyeimen keresztül.
Az eszem tudja, de a szívem nem akar elengedni,
Még ha a világom is ömlik össze,
Szeretlek.
Még ha el is akarom dobni az érzést,
Még ha el is akarom felejteni az érzést,
Szeretlek
Szeretlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése