한국에 가자! - Irány Korea!

Nagyon érdekes, de csak most jöttem rá, hogy mennyire izgalmas dolog is ez. Eddig nem nagyon gondolkodtam el rajta, hogy mit is jelent ez számomra - most megtörtént. Nem félek, de izgatott vagyok, ezt nem tagadhatom. Emellett az is fontos, hogy így kapcsolatot tudok teremteni köztetek és az ország között is! Ebben a bejegyzésben elmesélem, amit eddig nem. Hová megyek, mik a terveim, és mik szerepelnek a terveimben.

Először is. Kérdezték többen, hogy miért. Miért megyek, és mit akarok én ott. Erre, hogy őszinte legyek, racionális választ nem nagyon tudtam kinyögdösni magamból. Miért? Mert ez az álmom, mindig is ezt akartam, valami gyerekkori álom az egész, még ha akkor nem is fogtam fel ezt. Az évek múltával, ahogy a legtöbb KPOP/JPOP/JROCK rajongó, én is elhatároztam, hogy na akkor, én biza elmegyek, és... NA EZ AZ! Ti gondolkoztatok azon, hogy mi lesz utána? Elmentek, és akkor ott modellek, hírességek, vagy mik lesztek?

Ezen régebben én sem tűnődtem el, ám pár évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem egy gondolat, ami megoldást nyújthat erre a problémára. Mint tudjátok, imádom a nyelveket, szinte az összeset. Nos, nem árulok el nagy dolgot, ha azt mondom, hogy ezzel akarok foglalkozni. De, mivel hűen szeretem a magyar nyelvet, történelmet, mindent meg fogok tenni, hogy minél több ember ismerkedhessen meg vele. Nagyon boldoggá tudna tenni, ha még ez az egy álmom valóra válhatna. Jézusom, kezdek telhetetlen lenni! Erre van is egy jó tervem, de ahhoz először jussak csak ki! 

Sokszor hallottam azt a kérdést is, hogy félek-e, még itt az oldalon is, egy nagyon kedves olvasómtól. Bár kommentben már feleltem rá, elmondom még egyszer. A koreai társadalom zárkózott és mondhatni rasszista, még a koreai ismerőseim is elmondták ezt, mikor már elég "közel" kerültünk egymáshoz. (Ölelést is kaptam...hiányozni fognak. De megbeszéltük, hogy találkozunk odakinn!) 

"Vigyázzak magamra, mert nem fognak segíteni, semmiben sem, sőt nagyon ellenségesek lesznek. Lehet, hogy mosolyognak - jobb esetben -, de tudd, hogy mit gondolnak."

Ez félelmetes lehet első hallásra, de gondoljunk bele. Ha bebizonyosodik, hogy én nem felelek meg a kategóriáknak, amiket kialakítottak az idegenekről, mi további okuk lenne, hogy ellenségesen viselkedjenek velem? Ők is pont olyan emberek mint én, vagy Te. Nincs mitől félni, mindenhol vannak kedves, és bunkó emberek, csak meg kell találni azt, akivel érdemes összeismerkedni!

Ket hónap után viszont sírni fogok. Ismerem magam, hiányozni fognak a szeretteim, haha. Felnőtt vagyok, de képes vagyok a legapróbb dolgon elérzékenyülni, ami valahol jó, valahol néha iszonyat bosszantó. De ez van, így hát megbirkózok mindennel, mert én akartam ezt, és most is akarom.

Hogy hová is megyek? Ahogy említettem Busan mellé, egy nagyon szép egyetemre kaptam felvételt, s remélem, hogy maradhatok is. Íme pár kép!

Ahogy láthatjátok, az első kép mögött tökéletesen látszik a tenger! Csodálatos látvány, s maga az épületegyüttes is nagyon szép. Nem úgy mint itthon, ahol általában több helyen, messzebb egymástól van elhelyezve minden, itt egy "parkosított övezetben" van az összes dolog. A kollégiumok (4 db), az 5 hatalmas iskolaépület, a templom s annak épületei. De tudjátok mik vannak még itt? Egész sok különlegesség: egy nagyon jól felszerelt fitnesse center (HURRÁ! Napi 4 órát szoktam bicajozni, nekem ez nagyon jól jön!), 4 darab sportpálya, medencék, kettő nagyobb hely, ahol vásárolni lehet - szóval nem Lidl méret, de nem is sarki zöldséges, három kávézó, négy étterem, egy könyvesbolt, egy posta és egy mosoda. Ez nekem egy kicsit furcsa volt elsőre, de náluk sem mindenhol megszokott.

Mikor ezeket először megláttam, csak néztem magam elé, s már megértettem, hogy miért volt annyira NAGYON magas a tandíj, még egy félévre is olyan, amilyet itthon semmilyen iskolában nem kértek volna el. Most találgattok, de higgyétek el, nem tudtok reálisan olyan magas összeget tippelni. Ha nem kaptam volna ösztöndíjat a tanulmányaimra való tekintettel, három és fél millió forintot kellett volna fizetni EGY darab félévre. Nem hittem a szememnek, s egy kis ideig felfogni sem tudtam, hogy ez most velem történik. Haha, képzeljétek el a döbbent arcomat. 

Tehát az órarendem:

Mint említettem az egyik kommentben, az óráim: Koreai Nyelv, Koreai kultúra és nyelv külföldieknek, Koreai Történelem, Kereszténység és Modern Gondolatok + Vallásgyakorlat + Csoprtos tréning, ami egy ilyen beszélgetős, utazgatós, barátkozós programot takar/hat.

12 kreditet vettem fel, s minden óra 2x van egy héten. Egy darab óra egy és negyed órán át tart, ami kicsit kevesebb, mint itthon. Az órákra járást nagyon komolyan veszik, három késés - mindegy h egy, vagy húsz perc -, egy hiányzásnak számít. Ezt nem nagyon tolerálják, s a jegybe is beleszámít, hogy mennyit jártál órákra. Szerencsére nagyon szervezetten oldották meg az órarendet, ha egy nap több órám van, akkor egy épületbe, közeli termekbe tettek, mert egyébként esély se lenne beérni, hisz messze vannak az épületek egymástól. 

Egy dolgot meg kell említenem. Bár rengeteg dologban - mindenben - roppant felkészületlenek a koreai barátaink, a "Neptun" rendszerük csodálatos. Nem fagy be, nem dob le, s olyan egyszerű eltalálni benne, s felvenni az órákat, hogy az hihetetlen! Jobban eltaláltam, mint a MAGYAR nyelvű rendszerben. Azonnal kidobta az órákat, s még egy furcsa dolog. 

Volt egy "előjelentkezés", ami annyit takar, hogy egy héttel a rendes tárgyfelvétel előtt, úgy csináltunk, mintha élesben menne. Ezzel felmérik, hogy egy kurzust hányan akarnak felvenni. Ennek fényében előre kibővítették azokat, amiket nagyon sokan akartak, így mindenkinek jutott hely a rendes felvételin. EZ REMEK! Itthon, valami fura és totál érthetetlen módon megadnak egy órát 30 férőhellyel, holott eleve 120-an vagyunk. Érdekes, aztán meg mehet a könyörgés, hogy nagy nehezen engedjenek már járni arra a kurzusra - még ha kötelező is volna. 

Tehát ez egy nagyon-nagyon jó pont volt, mindent roppant egyszerűen el lehetett intézni, s esküszöm, könnyebben ment, mint a magyar nyelvű oldalakon. 

Eddig nagyon sok problémával kellett szembenézni, s egyszer annyira elkeseredtem, hogy sírva fakadtam. Úgy volt, hogy mégsem mehetek. Mert ugye valamiért állandóan vasárnap küldtek egy levelet, hogy hétfőre kellene valami fontos, sürgősen! Ahogy mondtam, ha nem lenne ösztöndíj, akkor kellene az a sok pénz. Na egyszer csak, csütörtök este kaptam egy emailt, hogy hétfőre kell egy számlakivonat, azzal az összeggel. Csak néztem magam elé, hogy most ilyenkor mi a fene van. Péntek valami ünnep volt, talán pünkösd, nem emlékszem. A bankom nem volt nyitva, és akkor még nem olyan helyen "bankoltam", ahol esetleg interneten, vagy bárhogy intézhettem volna bármit is, főleg nem ünnepnapon vagy hétvégén. Nos, itt szakadt el a cérna, mert apa kijelentette, hogy neki erre nincs pénze, szóval akkor nem megyek. Hát bőgtem egész délelőtt, írtam az ügyintézőnek, hogy ez azért túlzás, és mit képzelnek magukról, hogy megbeszélés nélkül ilyet mernek kérni tőlem, holott erről szó sem volt. 

Erre. Kiderült, hogy véletlenül küldték ezt, mert az ösztöndíjas diákoknak ennél sokkal kevesebb is elég, s ez is csak jelképes összeg, hogy ha történne velünk valami, akkor a szüleink, vagy bármely rokon haza tudna hozatni azonnal. Derült ez ki hétfőn. Én meg totál ki voltam borulva, mert azért gondoljatok bele! Megkaptam életem lehetőségét, erre hirtelen pofán vertek. S ez nem az egyetlen eset volt, mikor ilyet tettek. 

Nehéz volt, de merem remélni, hogy soha többet nem lesz már gondom ezzel. Vagy legyen, csak akkor már legyek odakinn! Haha.

Azt még tudni kell, hogy ugye 13 nap múlva utazok. 23-án szállok fel a gépre, majd 24-én délután érkezek meg Szöulba. Onnan még 5(!) óra az út, mert busszal akartak menni a többiek, én meg belementem - igaz én vonattal akartam volna, ami csak két óra, s pár ezer forinttal több. 

Nos, az első hét egy ilyen, nos, orientációs hét lesz, ami nem tudjuk mit takar. Legomboltak érte bizonyos összeget, s annyi biztos, hogy nem a kollégiumban leszünk. Azt hiszem, hogy megismerkedünk a várossal, kirándulunk, és kötelező jelleggel barátkozunk a többi cserediákkal. Ki nem állhatom az ilyen muszáj barátnak lenned dolgot, mert nálam soha nem jön be, folyton csak feszengek, s nem tudok megnyílni - holott nagyon is barátságos vagyok, s hamar szerzek ismerősöket. Ezzel soha nem volt bajom. Ti is tudjátok, hogy sokszor váltottam sulit, meg osztályt, és sehol sem volt ezzel gondom. De mikor valami ilyen kötelező jellegű, ott nagyon magamba tudok zárkózni. Lesznek felügyelő tanárok, tehát mosolyogni kell, meg kínosan odafigyelni a másikra, megjátszani magunkat, nekem pedig ez nagyon nem megy. Szeretem önmagam adni, mert miért ne? A barátkozás amúgy is kialakult volna magától. 

Na, ha ez a szörnyűséges hét, mely rémálmokkal üldöz, véget ér, elhelyeznek minket az egyik kollégiumba. Itt négyen vagyunk egy szobában, két koreai és két külföldi diák alszik egy helyen. Ettől kicsit tartok. Őszintén szólva, hiába beszélem a nyelvet, furcsa lesz. Nem az együttélés, mert szeretek kollégiumban élni, hanem az első találkozás. Begördülök a bőröndömmel, ők meg ott pakolnak kifelé, és akkor meg kéne szólalni, meg bemutatkozni, én meg aggódni fogok, hogy nem értik majd amit mondok, vagy szörnyű lesz a kiejtésem, vagy udvariatlan leszek. Ezek a dolgok nyomasztanak a legjobban. Igaz a tanárom szerint (aki koreai nemzetiségű) közel tökéletes a kiejtésem, s érteni fognak, s jó tanácsokkal is ellátott, hogy miképp viselkedjek először, kicsit izgatott vagyok emiatt. Na de, lesz ami lesz! 

Na, ez lenne az én kollégiumom épülete. ^^

Ami furcsa, hogy este 11 órakor már benn kell lenni a kollégiumi szobában, mert jönnek és ellenőriznek. Ez valahol érthető, hiszen 21 évtől lesznek kinn nagykorúak, s addig az iskola felel a diákokért, de nekem ez különös. Hogy felnőtt létemre megmondják, hogy mikor van takarodó. De ez megoldható egy kérelem benyújtásával, hisz a hétvégéken, vagy a szabad napjaimon utazni szeretnék. 

Ó és majd elfelejtettem! Nem tudom mikor, de be van tervezve egy utazás Jeju szigetére. Alig várom!

Nos, mindezek mellett miket szeretnék csinálni? Haha, nagyon sok dolgot, de csak párat fogok felsorolni. Mivel nagyrészt zenével foglalkozok ezen az oldalon, megnéztem, hogy miképp tudnék eljutni a kedvencek élőire. Íme!

Azt hiszem nem kell nagyon magyaráznom ezeket a képeket, mind ismeritek őket. Ha mégsem, akkor elmondom, ezek a négy legnagyobb zenei műsor logói. Pontosan: Inkigayo (인기가요), Show! Music Core (쇼! 음악중심), Music Bank (뮤직뱅크), M Countdown (엠카운트다운). És hogy miért is linkeltem ezeket a képeket? Nagyon egyszerű a válasz.

1. Az MNET stúdiójába, mely olyan műsorokat ad nekünk, mint: M!Countdown, Super Star K, The Voice of Korea, csütörtökönként ingyenes a belépés!

2. Az MBC stúdióba, ahol a Show! Music Core című műsort készítik, ingyenes a belépés, mindössze regisztrálni kell a hivatalos oldalukon. 

3. A KBS épületében szintén igyenesen megtekinthetők a fellépések. Műsoraik: Music Bank, Yoo Hee Yeol's Sketchbook.

4. Az SBS pedig, mi az Inkigayo-t hozza el nekünk, szintén ingyenessé teszi a megtekintést, mindössze jelentkezni kell rá. 

Hát nem remek? Dehogynem, Ó, persze elég nehéz bejutni, minden rajongó ott akar lenni, de ha nekik sikerül, akkor nekem miért ne mehetne? Ha nagyon akarunk valamit, akkor azt meg is kaphatjuk! Így van ez. 

Valamint. Ellátogatok pár kedvencem éttermébe & kávézójába. Elég nagy trend, hogy a sztárok - pop idolok -, szülei/rokonai üzemeltetnek ilyeneket, s ha az embernek szerencséje van, akár össze is futhat párral közülük. 

Ezen kívül várok még koncertekre, fesztiválokra, de sajna a nyári szezonról pont lekéstem - ám ez nem jelent semmit sem. Mindent meg fogok tenni, hogy én - és így TI is láthassátok a kedvenceiteket. 

 

Ezen kívül még nagyon sok dolog van, amit régóta szeretnék megtekinteni. Többek között: 

1. Busan - tüzijáték fesztivál:

2. Namsan Park - Namsan Torony

Szöul innen a legszebb. Azt mondják.

3. National Folk Museum:

4. Gyeongbokgung Palace

És még sorolhatnám a végtelenségig! Rengeteg időt spórolok magamnak, s az összes gyönyörű, vagy szórakoztató helyre el akarok látogatni. Ha esetleg van bármi, ami érdekel titeket, amit látni szeretnétek, akkor szóljatok, és azt is betervezem!