Ahogy a napok felépítették a tetőpontot, a veszélyt,
Te és én "mi" lettünk.
A világ félreértésekből, megbánásból épül fel.
De mi már elválaszthatatlanok vagyunk.
Nem lesz vége, míg tényleg véget nem ér,
Nem ér véget, míg tényleg vége nem lesz.
Sötétben sétálunk (egy nagy levegőt veszek)
Melengetve zászlainkat (majd letéve a földre)
Egy nagy levegőt veszünk, és mindent leteszünk.
Képesek vagyunk elrepülni,
Egészen a Napig.
Magasabbra, nézd még van tovább!
Képesek vagyunk elrepülni,
Senkit sem fogunk magunk után hagyni.
Látni fogjuk őket örökké.
Mikor fiatalok voltunk, s nem ismertünk semmit,
Mikor küzdöttünk s elbotlottunk,
Nehéz volt, mindenki megmondta mit kellene tennünk.
Megtorpantunk, nem feleltünk semmit.
Képesek vagyunk elrepülni,
Megosztva az érzelmek uralta szívünket,
Azokat a ragyogó napokat,
Képesek vagyunk elrepülni,
Van mire büszkének lennünk,
Hisz te és én, örökké együtt lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése