Emlékszem, a fehér hóhoz hasonlítottál.
Annyira van szükségem, hogy velem sétálj.
Mikor küzdelmeid vannak, s elfáradsz,
Gyere s támaszkodj rám!
Rajzoljuk meg együtt az álmainkat az égre,
A szerelmünkért.
Emlékszel?
Lágyan fogtam a kezed, akár a hópelyhek.
Annyi nap van, mely bennünk él,
Ígérem hát a csillagok fénye alatt,
A barátod leszek.
Emlékszem, mikor először pillantottuk meg egymást,
Mindössze arra van szükségem, hogy mosollyal fordulj felém.
Én csak téged figyellek majd.
Te és én, ahogy egymás kezét fogjuk,
Örökké barátok leszünk.
Emlékszel?
Lágyan fogtam a kezed, akár a hópelyhek.
Annyi nap van, mely bennünk él,
Ígérem hát a csillagok fénye alatt,
A barátod leszek.
Érjük el együtt mindazt, amiről álmodtál.
Együtt nevettünk, együtt sírtunk,
Ezekben a csodás emlékekben.
Emlékezz, egyek vagyunk.
A barátom vagy,
A barátom vagy,
A szerelmem vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése