Az üresség mindig ott vár,
Egy fárasztó nap végén.
Mikor az utak sötétek és idegenek,
Magányosnak érzem magam.
De te vígaszt nyújtasz magányomban,
Még ha a szívemben meg is remeg az egész világ,
Te képes vagy megnyugtatni azt.
Én leszek a te dalod,
Én leszek a te csendes dalod,
Így letörölhetem az összes fájdalom szülte könnyed.
Én leszek a te dalod,
Én leszek a lélegzetvételed, így mindig levegőhöz juthatsz.
Ha csak egy lépést is tehetnék feléd...
Nem hittem, hogy képes leszek még egyszer lábra állni,
Mikor szembe néztem a valósággal,
De te eljöttél és a fényed rám ragyogott.
Én leszek a te dalod,
Én leszek a te csendes dalod,
Így letörölhetem az összes fájdalom szülte könnyed.
Én leszek a te dalod,
Én leszek a lélegzetvételed, így mindig levegőhöz juthatsz.
Ha csak egy lépést is tehetnék feléd...
Ha semmi sem marad hátra,
Ha újra is kell kezdenünk mindent,
Még nem jött el az idő, ez még nem a vég.
A neved szólítom,
A hangom átszeli az eget is.
Csak te hallhatod ahogy szólítalak.
Rengeteg dolog van, amit szeretnék elmondani.
Annyi idő múlt már el, s nagyon hiámyoztál.
Csak mosolygok rád, s köszöntelek.
Hiányoztál.
Mosolygok s köszöntelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése