Mikor kitör belőlem a nevetés,
Miattad van.
Mikor térdre rogyok,
Miattad van.
Mikor magamba fojtok valamit,
Miattad van.
Ahogy rád pillantok,
Egy forró sóhaj szökik ki ajkamon.
Miattad érzem ezt a fájdalmat.
Nem számít, ha nem tudsz róla,
Nem számít, ha nem találsz rám.
Ez mindössze egy kis fény, mely nem alszik ki.
Itt pislákol s él, bennem, örökké.
Nem tudom levenni rólad a szemem,
Egész nap sajognak a szemeim.
Szomorú vagyok, miattad.
Nem számít, ha nem válaszolsz,
Nem számít, ha nem vagy kedves hozzám.
Ez mindössze egy kis fény, mely nem alszik ki.
Itt pislákol s él, bennem, örökké.
Még ha minden meg is hal s újjá is születik,
Még ha meg is öregszem,
A szívem soha nem lesz ráncos.
A fény benne pislog, benne él, örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése