Szeretném azt a zenét hallgatni, mit te is,
Szeretném elolvasni a könyveket, miket te is,
Szeretnék összegyűjteni minden pillanatot,
Szeretném a világot a te szemszögedből nézni.
Azokra a helyekre gondolok, ahol te jártál,
Az időre, mit veled töltöttem,
Egy lehetőséget sem akarok elszalasztani,
Remélem, örökké veled lehetek.
A jövő jön és megy,
Te boldog vagy, így én is rendben leszek,
Imádod a szabadságod, ám én emiatt csak még jobban szeretlek.
Hozzá tudok szokni a távolsághoz,
Annak ellenére, hogy a szerelemhez társ is kell.
Inkább választom, hogy távolból szeretlek,
Mert így legalább szerethetlek.
A szerelem legyőzheti a távolságot,
Mindegy milyen messze vagy, veled akarok lenni.
Többé nem létezel a világomban,
De kérlek, legalább az emlékeimben maradj meg.
Minél részletesebb a dalszövegem,
Annál többet gondolok rád,
Arra, hogy azt mondtad, szeretsz,
Rád gondolok, a szemeidre, melyek az enyémeket figyelték.
Egy pillanatot sem akarok elfeledni,
Ezek fényében vagyok képes tovább lépni.
Akár az ajkak elveszett érintése,
Akár a vakáció, mire soha nem mész el,
Akár a pillanat, mikor elmentél.
Ha bátran megőrzöm ezeket az emlékeket is,
Hozzá tudok szokni a távolsághoz,
Annak ellenére, hogy a szerelemhez társ is kell.
Inkább választom, hogy távolból szeretlek,
Mert így legalább szerethetlek.
A szerelem legyőzheti a távolságot,
Mindegy milyen messze vagy, veled akarok lenni.
Már nem létezem többé a szívedben,
Hagyj hát egyedül az emlékeimmel.
Mintha Nap örökké ragyogna,
Mintha szivárvány soha nem veszítené el a színeit.
Nem lehetne, hogy maradj?
Kérlek, ne menj!
Ne hagyd el az emlékeimet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése