Furcsa, az egész testem elhagyta az erő,
Olyan vagyok, akár egy kidurrant léggömb.
Tényleg nagyon furcsa, mindegy mennyire tiltakozok,
A szívem megtelt veled.
Nem kedvelem a 'könnyen jött, könnyen megy' dolgokat,
S a te szavaid pont ilyen könnyedek.
Nem tudom miért, talán mert látod, hogy egyre fáradok?
Ne siettess,
Ne siess, s érj ide elsőnek,
Lassan közelíts meg. Te és én.
Ne gyere közelebb,
Mi lenne, ha hátulról lépnél ide,
S csendesen rám pillantanál?
Lépdelj mellettem, egyszerre csak egyet!
Fordulj vissza, és tégy egy lépést,
Így a szívem elérhet hozzád.
Üresnek érzem magam, mikor egyedül vagyok,
Akár az óceán hullámok nélkül.
Tudnod kell, hogy mit szeretnék.
Ha ez nem kettőnkről szól, értelme sincs,
Akár egy óra, karok nélkül.
Nem kedvelem a 'könnyen jött, könnyen megy' dolgokat,
Te pedig nagyon könnyedén fejezed ki a szerelmed.
Nem tudom miért, talán mert ez olyan, mint egy szokás?
Ne kényszeríts!
Ne is kérdezz, ha te már előre eldöntötted, hogy mi a válasz.
Lassan közelíts meg. Te és én.
Rakjuk össze együtt ezt a zavaros puzzle-t,
Fessük meg a képünket, az álmunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése