Fehér, fehér, kitöröllek, míg csak fehérség marad utánad,
Fehér, fehér, kiürítem a szívem, míg csak fehérség marad benne.
Te magad vagy a fehérség, a könyv, mely eluralkodik felettem,
A szín, mely gyönyörűbb a többi tízezernél.
Belebetegszem a szerelembe, de úgy teszek, mintha minden rendben lenne,
Elengedlek, s csak a szép emlékeket hagyom meg.
Soha többé nem viselek el egy ilyen szerelmet,
Az álomszerű, mézédes szerelem nem érinthet többé.
Nincs keserűbb gyógyszer az árulásnál,
Mégis el kell viselnem a valóságot, még ha minden porcikám téged is kíván.
Minden egyes nap a boldogságodért imádkozok,
Visszatartva az éles szavak rengetegét.
Kitöröllek, minden elfeledek, míg csak fehérség marad utánad,
Mostantól érted élek a holnapban.
A párnámra hajtom a fejem, álomba sírom magam.
Mikor a holnap eljön, mindez megismétlődik.
Fogalmam sincs mennyire lehet még ez nehéz,
Fájdalmas, de kérlek próbáld te is lehunyni a szemeid.
Fehér, fehér, kitöröllek, míg csak fehérség marad utánad,
Fehér, fehér, kiürítem a szívem, míg csak fehérség marad benne.
Nagyon szerettelek, szinte beleszédültem,
Mégis egyre fehérebbé halványulsz.
A te fehérséged áztat át,
Ki kell töröljelek, hisz elmész.
Szeretnék beléd kapaszkodni, de semmi értelme nem lenne.
Ez az utolsó viszlát, a viszlát, miben benne van mindenem.
Minél több emlék halványul el, annál szebbé válik minden,
Már apró beszélgetéseket sem válthatunk.
Tovább haladok, akár egy elveszett gyerek, átjárva a szíved.
Ki fogja most meghallgatni a szörnyű vicceimet?
Ki fog most megsimogatni?
Remélem téged elérhet a tavasz,
Remélem, hogy a boldogság virága szirmot bont érted.
Nem tudom mennyire lehet még nehéz,
Fájdalmas, tudom, de te is próbáld meg lehunyni a szemed.
Fehér, fehér, kitöröllek, míg csak fehérség marad utánad,
Fehér, fehér, kiürítem a szívem, míg csak fehérség marad benne.
Nagyon szerettelek, szinte beleszédültem,
Mégis egyre fehérebbé halványulsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése