A jeges szavaid, homályossá váltak,
Így, hogy ennyi idő telt el.
De álmaimban még mindig gyorsan ver a szívem,
Összetört, s még nem gyógyult meg.
Akkor te voltál fölényben,
Én pedig alattad álltam.
Miért akarsz most ismét engem?
Annyira szánalmas vagy, még szánalmasabb,
Mint mikor hónapokkal ezelőtt elhagytál.
Hallottam egy-két dolgot rólad,
Most már árnyéka sem vagy magadnak.
A szavaid, az arcod - ez nem te vagy, gyengének tűnsz.
Miért jutottunk erre a sorsra?
Csak sebek maradtak, el sem hiszem.
A kegyetlenséged tönkretette a szép emlékeket is,
Mégis, ha rád nézek sajnállak.
Akkor te voltál fölényben,
Én pedig alattad álltam.
Folyton lehajtod a fejed, s kerülöd a tekintetem.
Annyira szánalmas vagy, még szánalmasabb,
Mint mikor hónapokkal ezelőtt elhagytál.
Hallottam egy-két dolgot rólad,
Most már árnyéka sem vagy magadnak.
A szavaid, az arcod - ez nem te vagy, gyengének tűnsz.
Ne vágj ilyen arcot!
Ne nyújtsd felém a kezed ilyen kifejezéssel!
Nincs szükségem rád,
Többé biztosan nem.
Ki vagy te, hogy ezt tedd velem,
Ennyi idő elteltével?
Annyira szánalmas vagy, még szánalmasabb, mint mikor elhagytál.
Szánalmasabb, mint hónapokkal ezelőtt.
Hallottam egy-két dolgot rólad,
Most már árnyéka sem vagy magadnak.
A szavaid, az arcod - ez nem te vagy, gyengének tűnsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése